Az államalapító magányossága

2011. augusztus 20. 08:32

Felrémlett-e Szent Istvánban, hogy nevét és művét emberi elmével szinte felfoghatatlanul hosszú idő után is tisztelik majd?

2011. augusztus 20. 08:32
Ablonczy Bálint
Heti Válasz

István királyunk a XI. században matuzsáleminek számító kort, hatvankilenc évet élt meg. Ennek jelentős részét hadban töltötte, olykor saját családtagjaival csatázva. Két fia idő előtt meghalt, élete vége felé bizonytalan lehetett abban, munkája, a magyar állam - méltó utód híján - nem jut-e ebek harmincadjára. A koronázási paláston láthatjuk az egyetlen, vélhetően hiteles Szent István ábrázolást: idős, megtört ember néz vissza ránk a majdnem ezer éves ruhadarabról. Vajon milyen érzések viaskodtak a betegsége miatt bizonyosan sokat szenvedő uralkodóban halála előtt?

És végül, bármennyire is történelmietlennek tűnik a felvetés, engem érdekelne: megérezte-e államalapító királyunk életének és művének kivételességét? Valamiféle kiválasztottság-tudata - már csak különleges pozíciója miatt is - bizonyosan volt, mégha hatalmát már nem is a mitikus turulmadártól vagy honszerző őseitől eredeztette.

De vajon hajnali imádságok, döntő ütközetek előtti meditációk során felrémlett-e benne, hogy nevét és művét emberi elmével szinte felfoghatatlanul hosszú idő után is tisztelik majd? Olyannyira, hogy ezer évvel halála után 352, tiszteletére szentelt templom áll, s alighanem örök időkre - vagy legalábbis a magyar nemzeti közösség fennmaradásáig - ő marad az Államférfi. Ahogy a néhány éve elhunyt kiváló történész, Kristó Gyula megfogalmazta: »Az ő nevének szinonimája a szentkirály, ő volt falvak százaiban a templomcím, a település névadója. Ő az örök hivatkozási alap, minden cselekedet viszonyítási pontja, ő a Nagy Kezdet, az országalkotó, az államszervező, a keresztény hitet terjesztő uralkodó. Ő a valaha élt legnagyobb magyar államférfiú.«

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 32 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
==T==
2011. augusztus 20. 19:36
Amúgy picit jobban belemerülve a történtekbe, a Szent István által elkövetett nem túl szép dolgok mögött számos történész szerint felesége, Gizella állt, aki fia halála után rokonainak juttatta volna a trónt. Ennyit az intelmeinek megfontolandóságágáról...
várúr
2011. augusztus 20. 14:19
Szent István az Úristen kiválasztottja volt. Jókor adatott a nemzetnek. Emléke örökké élni fog.
Akitlosz
2011. augusztus 20. 14:13
S miért is vezette be Géza a kereszténységet Magyarországon? Azért mert a saját fiát akarta utódjának, viszont a fennálló magyar jogrend szerint Koppányt illette volna a trón, tehát szüksége volt valami jogalapra Vajk trónra ültetéséhez. A keresztény szabályok alapján viszont a király legidősebb fia a trón várományosa így viszont már megérte neki pogány létére bevezetni a kereszténységet hogy jogalapot teremtsen fia trónra léptetéséhez és Koppány eltávolításához. Nem kell ilyen ezer éves nagy dolgokban gondolkodni, akkor is az akkori napi aktuálpolitika döntött ország dolgában.
Akitlosz
2011. augusztus 20. 13:59
"Olyannyira, hogy ezer évvel halála után 352, tiszteletére szentelt templom áll, s alighanem örök időkre - vagy legalábbis a magyar nemzeti közösség fennmaradásáig" Ebből is látszik, hogy az ő műve egyházszervező és nem nemzetszervező volt. Csak külföldi, idegen segítséggel volt képes legyilkoltatni a magyar ellenzékét. S valóban nem volt túl barátságos a rokonaihoz sem, másokhoz meg pláne nem. "Vasárnap mindenki templomba járjon Ugyan a papok meg az ispánok hagyják meg mindenfelé a falusbiráknak, hogy vasárnaponként az ő felszólitásokra minden ember, nagyja és apraja, férfia s asszonya, mind templomba menjen, kivéve azokat, a kik a tűzhelyet őrzik. Valaki pedig konokul hátramarad, csapják meg és kopaszszák meg."
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!