Aki teheti, el fog menni innen

„- A fiatal nemzedékek egyik meghatározó élménye a romlás, az ország gazdaságának hosszabb távú alakulását csakúgy romlásként élik meg, mint a lakosság életszínvonalának vagy saját családjuk anyagi helyzetének évtizedes alakulását – írja szerzőtársával a Fiatalok egy szegényedő társadalomban című, friss tanulmányában. Ennyire negatívan látja a helyzetet?

- Ez mitől negatív? Ez nem sötét kép, ez a reális kép. A legutóbbi, 2008-as ifjúságkutatás adatai szerint, amelyben nyolcezer, 15-29 éves fiatalt kérdeztünk, az érintettek 37 százaléka mondta, hogy fiatal kora ellenére már megtapasztalta a munkanélküliséget. De volt olyan régió, ahol ez az arány több mint ötven százalékos volt. Az ország gazdaságának válság előtti évtizedét négyötödük nevezte romlónak, az emberek életszínvonaláról háromnegyedük, a saját családjuk anyagi helyzetéről háromötödük mondta ugyanezt. Vagyis a romlásról a fiatalok számoltak be, ezt nem én találtam ki. De ettől még élvezhetik az életet, melyet a fiatalság kínál, lehetnek szerelmesek, járhatnak fesztiválokra, diszkóba és a többi. Bár pénz nélkül ez utóbbi is nehéz. (...)

- Milyen következményei lehetnek ennek?

- A jelzett állapotok aligha vonzóak a jól képzett, igényes, európai szinten teljesíteni és élni akaró fiatalok számára. Így, aki teheti, az el fog menni ebből az országból. Ma még csak az orvostanhallgatókról beszélünk, akik kilátásba helyezték, hogy ha nem változnak a körülmények, akkor közülük sokan elmennek. Szerintem a helyzet ennél súlyosabb. Főként az országra nézve, mert az elmentek helyére nem jön senki, pedig jól képzett és teljesíteni képes szakemberekre a magyar társadalomnak is nagy szüksége lenne. Enélkül nem lehet sikeres országot építeni.”