Sajtóegyensúly

„Ma az a helyzet, hogy tízezer új olvasóért fohászkodnak a Népszavában, különben vége a lapnak. Mi, jobboldali újságírók nagyjából efféle egzisztenciális kétségek között töltöttünk vagy tizenöt évet, éppen ezért mindenfajta káröröm nélkül, de őszintén mondom, tessék piaci alapon működni, ha van rá igény, megmarad a lap. Amennyiben elveszíti a frekvenciát, a Klubrádió is bátran költözzön garázsba vagy rozsdásodó művházba, és kezdje elölről a Magyar Autóklubbal »közlekedési, érdekvédelmi, baleset-megelőzési és tájékoztatási céllal fővárosi regionális rádió sugárzási frekvencia megpályázásával«, vagyis azzal a programmal, amire eredetileg szerződött. Lépésről lépésre haladjanak, ahogyan mi is építkeztünk, aztán tíz-húsz év múlva hátha lesz valami belőlük. Sok sikert hozzá!

A liberális értelmiség legnagyobb tévedése az volt, hogy elhitték: a harcnak vége, ők győztek. Teljesen készületlenül érte őket az új évezred szellemi forradalma: lebecsülték a nemzeti újjáéledés látható jeleit, és azt hitték, chartázással, rasszistázással továbbra is felügyelhetik a magyar társadalmat. Mára bebizonyosodott, hogy a régi recept nem működik. Részsike­reik lehetnek, de az emberek hatalmas többsége átlát rajtuk. A magyarországi baloldal ma éppen olyan eseménykövető, korszerűtlen és zavart, mint a kilencvenes évek elejének MDF-szimpatizáns sajtója. Ami viszont teljesen újszerű: a baloldali sajtó elveszítette a kapcsolatot a mindennapokkal, alig-alig tárnak fel konkrét ügyeket, országos és helyi fideszes huncutságokat, ehelyett marad a szokásos nemzetközi segélykérés, felhajtás a médiatörvény körül – mint láttuk, igencsak felemás eredménnyel.

Mi átléptük a magunk árnyékát, ők pedig nem.”