„A nagyravágyók társasága nem egy politikai párt. A nagyravágyók klubjába nem a párttagsági a belépőkártya. A nagyravágyókhoz bárki csatlakozhat, aki ma nagyra akar törni, akinek birtokában van a Nagy Akarás Szótára, aki beszéli a nagyravágyók nyelvét. Mert a nagyravágyás is csak egy nyelv, sajátos szóhasználat, félreérthetetlen kommunikáció, amely kitermeli a maga gondolkodásmódját, viselkedésmintáit, ízlését és humorát.
Mit tehet a nem nagyravágyó ember a nagyravágyó emberek korában?
Maga is megpróbál hasonulni, vagy épp ellenkezőleg; szégyenkezik élete azon szakaszai miatt, amikor maga is engedett a nagyravágyás kísértésének. Álmok nélkül persze nincs valóság. Elképzelés, bátorság és kitartás nélkül nincs eredmény. De óriási különbség van aközött, aki a közösség dolgairól a közösség tagjaival egyeztet, és aközött, aki a közösség dolgairól a közösség előtt prédikál.
Tulajdonképpen a nagyravágyó számára a közösség csak egy massza – úgy hívja: nép.
De épp az a probléma, hogy még nem eléggé nép, mert a nagyravágyók miatt nem tud azzá válni. A nagyravágyók nyelvhasználata akadályozza meg a sok kis népcsoportot abban, hogy felismerhesse közös érdekeit és értékeit. Épp a nagyravágyók színjátéka az oka annak, hogy a nép eltérő tapasztalatokkal bíró politikai közösségei állandósult konfliktusok szereplőivé váltak.
Váltunk.”