Egy analfabéta

„Olvasom, hogy az Egyesült Államok 42 államában megszűnik a kézírás oktatása, mert a digitális világban erre nincs szükség. Ez egy hosszú folyamat végefele. Bizonyos államokban már réges-régen abbahagyták a zsinórírás tanítását. Az egyik kolléganőm fia már 25 évvel ezelőtt is csak a nyomtatott nagybetűket tanulta, plusz az aláírását. (Otthon persze anyai oktatásban részesült.) (...)

Igen, én aztán kimondhatom, hogy teljesen fölösleges a kézírás. Mégis.

Mégis valami rossz érzésem van. Talán nagy veszteség éri az embert, ha esélye se lesz arra, hogy kézzel írhasson. Mi történik, ha egy kozmikus vihar miatt napokra-hetekre leáll minden számítógép - beleértve a telefonokat is? Ez bármikor megtörténhet.

De talán mégis inkább az kelt bennem rossz érzést, hogy ha ezt az egész világon bevezetik, odavész a sokévezredes emberi kultúra egyik alapja. Talán az egyik legfontosabb örömforrás is. És a személyiség egyik legszebb és legárulkodóbb nyoma.”