„Ne legyenek kétségek: az euró politikai projekt, ugyanúgy, ahogy az unió maga, ez a magyarázat a hiányosságokra, ez a magyarázat arra, hogy olyan országok is euróövezeti tagok lettek, amelyek gazdasági állapota ezt semmilyen formában nem indokolta volna. Viszont pont ez a politikai súly az egyik, ami miatt az euró valószínűleg nem fog megsemmisülni. Könnyen lehet, hogy Görögország és esetleg még néhány rosszabb helyzetű tagállam kiválik az unió többi kulcselemének megtartásával (vagyis a négy alapszabadság, a tőke, a munkaerő, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlásának fennmaradásával). Az azonban szinte biztos, hogy az eurózónát jelenleg domináló tagállamok, vagyis Németország, Franciaország és gazdasági partneri övezeteik, illetve az EU hagyományos magja (a Benelux államok) eurótagok maradnak.
A politikai indokokon túl természetesen gazdasági, praktikus okai is vannak annak, hogy az eurózóna magja nem fog széthullani. Az egyik ilyen, hogy az alapvető célt az euró jól teljesíti: csökkenti a tranzakciós költségeket, egységesíti a belső piacot, megkönnyíti a kereskedelmet. És ezt mindenki jobban szereti a háborúnál (annyira, hogy kicsit túlzottan is sikeresnek tűnt a projekt, így kaptak az arra nem alkalmas országok is rengeteg hitelt). Ezért kellene a német-francia gazdasággal szorosabban kapcsolódó közép-európai államoknak is a maastrichti kritériumok teljesítésén és az euró bevezetésén dolgozni - mi ugyanis sokkal jobban járnánk ezzel, mint a görögök.
Ráadásul az euró mögött egy tényleg jól teljesítő, többé-kevésbé egységes piac áll, amely méretében nagyobb, mint az USA (a teljes uniót nézve, az eurózóna kicsit lemaradva a második). Másik konkurensével, Kínával szemben is jelentős előnyökkel bír: egyrészt nem fenyegeti akut környezeti katasztrófa, másrészt nincsenek a kínaihoz mérhető, robbanásveszélyes szociális feszültségek, harmadrészt az unió területei gazdasági teljesítményük, jellegzetességeik alapján sokkal egységesebbek, mint Kína önmagában. Kína, ami nem a nyugati módszerek ellenében végrehajtott csodának, hanem a nyugati technológiák legalább részleges átvételének köszönheti sikerét.”