A sajátjaikat irtják

„McVeigh és Bervik is boldogtalan volt önnön országával, önnön kormányával. McVeigh a washingtoni szövetségi kormány túlhatalmát kárhoztatta, Breivik az oslói szociáldemokrata kormány felelősségét abban, hogy Norvégia, úgymond, iszlám gyarmatosítás áldozata lesz lassan.

És kiken torolták meg a vélt veszélyeket (na meg önnön frusztrációjukat)? A saját, teljesen ártatlan honfitársaikon. Irakban, Afganisztában és Pakisztánban is ezrek veszítették életüket ártatlanul. Önkéztől. Ilyenformán szinte teljesen okafogyottá vált az az okoskodás, hogy ha a világ megszabadul az al-Kaidától (ez már majdnem gyűjtőnév, ekképp emlegetik a tálib és pakisztáni terroristákat is), akkor felszívódik a terror.

Sajnálatos módon a »módszernek« a fehér ember világában is vannak követői, sőt (McVeigh) pionírjai is. Őrültek, pszichopaták, igen, de mit sem ér az olyan típusú megkülönböztetés, hogy az arab és elő- ázsiai (Kínába is befurakodó) terroristákat fanatikusoknak nevezzük. Már csak azért sem, mert a szándékok egyneműek: »megleckéztetni« – nem vakon lövöldözve, hanem hidegfejű célpontkiválasztással – mindazokat, kiknek egyetlen bűnük van, hogy tudniillik egy gyűlölt rendszer alattvalóiként élnek békében.”