Ready(ng) to (un)born

„Nem arról van most szó, hogy az ember pro choice- vagy pro life-párti-e. Nem, nem arról, hogy jó-e az, ha az állam/társadalmi többség közvetlenül bele akar szólni az egyének, a várandós, vagy lehetségesen várandós nők, anyák életébe. Ez is egy lehetséges vitatéma. Nyilvánvalóan azok, akiknek az élet, illetve az élethez való jog mint olyan, mindenek felett áll, azok a magzati élet védelme mellett fognak minden esetben kardoskodni. Azok pedig, akik azt szeretnék, hogy az egyén minden esetben 100%-osan a maga testének ura (hölgye) legyen, ellene. A magam részéről pro life-párti vagyok - némi engedményekkel -, de a témát érintő közéleti vitának akkor van értelemszerűen húsbavágó fontossága, ha az állami szabályozás iránya egyik vagy másik irányba, de radikálisan elmozdul.

Per pillanat azonban ilyesmiről nem beszélhetünk. Minden ellenkező híresztelés dacára az új Alaptörvény inkriminált kitétele (»a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg«) nincs/nem lesz hatással a hatályos joganyagra.

Per pillanat másról beszélhetünk. Arról, hogy a túllihegett politikai korrektség, a beteges egyenlőségelvűsdi, a problémák elől a fejét homokba dugó, semlegességre álszent módon ügyelő européerség újra tort ül az őszinte beszéd és a józan ész felett.”