Mindennapi történelem

„Törökország valójában azóta működik igazán jól, amióta 2002- ben az AKP megszerezte a hatalmat. Emlékezhetünk, milyen volt a sajtója Recep Tayyip Erdogan pártjának, már a voksolás előtt az a hír járta, ha az iszlamista hátterű párt győz, vége lesz a demokráciának, össze fog omlani a gazdaság, mert a külföldi befektetők elfordulnak Törökországtól, a nőknek újra fejkendőt kell majd hordaniuk. Ezt nem a török sajtó írta, hanem a nyugat-európai és az amerikai, sok ezer kilométerről megállapítva, kinek kell majd győznie. Most, nyolc évvel később ugyanez megismétlődött. A vezető nyugati lapok egyöntetűen kiálltak a Köztársasági Néppárt (CHP) mellett, attól félve, ha az AKP megszerzi a kétharmadot, akkor egyedül fog alkotmányt módosítani – pontosabban írni egy újat –, túlhatalma révén kötelezővé teszi a nőknek a fejkendőviselést, a gazdaság pedig vélhetően összeomlik, mert a külföldi befektetők elmenekülnek Törökországból.

A szavazók fele azonban Erdogan pártjára szavazott, így legalább még négy évig az AKP folytatja a munkát, s a trendeket figyelve nem tűnik valószínűnek, hogy 2015-ben ne a mostani kormánypárt legyen toronymagasan esélyes. Törökország éppúgy nem mintaállam, ahogy egyik sem az, persze van abban is bizonyos igazság, hogy az AKP nem pont a Musztafa Kemal Atatürk által felvázolt, lassan százéves ideológia mentén kormányozza az országot, de csak a vak vagy a politikailag súlyosan terhelt, hazug elemző mondhatja, hogy Törökország a nyolc év alatt nem lépett előre. A recept valóban egyszerű: jól kell kormányozni, emellett pedig jöhet az imázsteremtés.”