Magyarország mennybemenetele

„Jézus mennybemenetele épp olyan tény, mint hogy megfeszítették és meghalt, mint hogy a harmadik napon feltámadott, mint hogy egykulcsos a jelenlegi adórendszer, s mint hogy itt ülök a gép előtt, Isten, a Bibliám és egy hideg sör társaságában, ezen a fáradt, furcsa estén, hogy leírjam: Jézus – feltámadása után negyven nappal – tuti biztosan átlépett a titokzatos dimenzióba, amit jobb híján mennynek nevezünk. Ez a titokzatos dimenzió pedig nincsen messze, egyáltalán. Körülfog mindenfelől téged is, aki e sorokat olvasod, függetlenül attól, hogy éppen mennyire hiszel benne. Úgyhogy jobban jársz, ha hiszel; politizálni, közírni, vagy létezni egyáltalán – csak az örökkévalóság tudatában érdemes; sub specie aeternitatis, ahogy a régiek mondták.

Tán ateista testvéreimnek is megéri az egyperces gondolatkísérletet: ha mindez igaz, akkor nincs semmi a földön, aminek ne volna vetülete az örökkévalóságban, következménye az örökkévalóságban (sőt: előzménye az örökkévalóságban). Nem lehet egy beszélgetést lefolytatni vagy elmulasztani, nem lehet egy darabot megrendezni, egy cikket megírni, elmenni vagy nem elmenni a boltba úgy, hogy mindennek ne volna örökkévaló jelentősége. Ha igaz, hogy az értünk meghalt és feltámadt Jézus a mennyben van, mégpedig teljhatalmú uralkodóként, és ha igaz, hogy egyszer mind találkozni fogunk vele, és ha igaz, hogy számot kell majd adnunk mindenről, akkor valóban izgalmas a kérdés, hogy például hol volt ön tegnap éjjel tíz és tizenkét óra között. (...)

Van egy álmom. Hogy lenne az Országháznak Jézus a gazdája. Ha ebben a hazában elkezdődne – nem kegyes dumák szintjén, hanem valójában – hogy a dolgokat az örökkévalóság szemszögéből nézik, akiké a hatalom; hogy azt teszik, ami Jézus dicsőségére van. Akkor nem kéne Nagy- Magyarország, de amekkora épp van, az a menny felé tartana.”