Líbia: patthelyzet és hazárdjáték

„Az amerikai hadsereg - ilyen vagy olyan formában - március közepe óta van jelen Líbiában. Június második hetében járunk, és még nem látjuk egyértelműen a dolgok végét. (...)

Érdekes elmélet - és minden létező világok legjobbikában még talán működne is. Rendületlen bombázás, nagyvonalú humanitárius segély, a lázadók felkészítése, egy kis türelem, és különösebb felhajtás nélkül már el is intéztük Kadhafit - még bakanccsal sem kellett odalépnünk. De ez a forgatókönyv nem veszi sajnos számításba Kadhafi fennálló erejét (vajon mi ösztönzi arra, hogy lemondjon?), a hadművelet költségeit, valamint annak belpolitikai következményeit. (...)

A deficittudatos republikánusoknak már feltűnt, hogy nagy összegek mentek el egy olyan háborúra, amelyben senki nem áll nyerésre, és még csak nem is igazán háború. Ez nemsokára a legkülönfélébb populistáknak is feltűnik majd. Úgy gondolom, hogy Obama tisztában van mindezzel, továbbá azt is gondolom, hogy ez az oka annak, hogy ritkán beszél nyilvánosan Líbiáról. Minél kevesebb figyelem irányul a líbiai patthelyzetre, annál kevesebb eséllyel tesznek majd fel kérdéseket. Így áll a játszma: ha Kadhafi elbukik mielőtt a kongresszus a háború költségeivel kezdene el foglalkozni, a háború pedig még azelőtt véget ér, hogy a nyilvánosság kétségbe vonná Obama taktikáját, akkor senki sem veszi majd észre, hogy nincs is b-terv. Dupla vagy semmi?”