Bolgár tökös rizs

De emberek. Ez itt Abszurdisztán, itt MINDEN MÁSKÉPPEN VAN!

Azért néztem meg a cikket, mert kíváncsivá tett, hogy egy egyszerű recept miként indukálhat több, mint 60 kommentet, ami - lássuk be - egy gasztro blognak is javára válna. Két döbbenetes dologra világít rá ez a cikk és a kommentek: 1. A mandiner annyira nem tud meglenni Gyurcsány nélkül, hogy akkor is szemlézik, ha épp semmit sem ír. Mert ugye egy recept bemásolása nem saját szellemi termék. 2. Az itt kommentelőknek annyira nem számít, hogy mit ír, vagy mond valaki, csak az, hogy ki írja, vagy mondja, hogy még egy ártatlan recept is fröcsögés-cunamit indít el bennük csak azért, mert valahol szerepel Gyurcsány neve. Szeretnék mindkét félnek gratulálni! :-)

Valahányszor Fletó főz, ez jut eszembe: "...A nagy Levin már kora ifjúságában, mint nadrágszabó, a festői Cape Townban kezdte pályafutását. Szíve azonban már akkor is a főzés nagy tudományáért lelkesedett. Húszéves korában még nem is sejtette, hogy a következő év karácsony estéje milyen jelentős fordulatot hoz életébe. Azon a karácsony estén Levint tetten érték betörés közben. A festői Cape Townban. Amikor megkérdezték tőle, hogy milyen munkára osszák be, amihez esetleg hajlama van, azt felelte: - Szakács szeretnék lenni. Mert meggyőződésem, hogy ha minden ember kedve szerinti hivatásából élhetne, nem volna bűnöző a földön. - Mi volt maga azelőtt? - Nadrágvasaló. És ez lett a vesztem. A nadrágvasaláshoz nem érzek elhivatottságot. - Panaszosan kiáltotta két öklét mellére csapva: - Hagyjatok főzni, és én megjavítom az emberiséget! Ezt az állítását nem értékelték kellőképpen, de az intéző utasítására esténként hipofoszfátot kellett szednie Levinnek, hogy idegei rendbe jöjjenek, mielőtt az elmélet elhatalmasodna a fogoly szervezetén. De egy hét múlva az átutazó walesi herceg meglátogatta a fogházat is, és ekkor Levin (pedig rendszeresen szedte a hipofoszfátot) a trónörökös lába elé vetette magát, és így kiáltott sírva: - Sir! Én főzni akarok! Miért van az, hogy mindent tanulhatnak a rabok, csak főzni nem?! A herceg végighallgatta Levin kérését. Tetszett az elmélet, amely szerint nem volna bűnöző, ha minden ember kedve szerinti hivatásából élhetne meg. - Igazgató - mondta a herceg -, legyen Cape Town fegyháza az egyetlen, amelyben a foglyok főzni is tanulhatnak. - De Sir, ki legyen az oktató? - Értem. Én átadom a főzőtanfolyam számára tanárnak a hajószakácsomat. Két hónap múlva a herceg szakácsa visszatért szolgálatába, és Levin vette át az oktatást teljes egy évig. Ekkor szabadlábra helyezték a nagy embert. Őfelsége, valahányszor Cape Townban járt, kötelességének tartotta, hogy Levin fegyházi konyhájáról hozassa az ebédet. Azt már csak rosszindulatú egyének terjesztették, hogy a trónörökös ezért nem fordult meg sűrűbben Dél-Afrikában. Hatalmas cikket írtak az esetről, és a londoni Savoy Hotel szerződtette szabadulása után Levint. Ám félévi működés után ismét hosszabb kényszeroktatásra ítélték egy fegyházi főzőtanfolyamon. Levin neve fogalom lett! Egyszer különös véletlenek következtében hosszabb ideig szabadlábon volt és a herceg meghívta a hajójára, hogy főzzön egy Levin-menüt a vendégeknek. Ebből az alkalomból Levin képe is ott szerepelt minden nagyobb lapban, amint egy borjúfrikandó és egy szárnysegéd társaságában várja a walesi herceget..."

Fletó! Ez a kaja olyan lehet, mint a szakácsa, senkinek nem kell.