A tények Orbán Viktort igazolják

„Az Orbán-rezsim mindhárom minél teljesebb alávetésére törekszik – és megállíthatatlanul halad célja felé. Mindjárt lejár a médiatörvény féléves szankcionálási moratóriuma, a közszolgálatot és az MTI-t gleischaltolták, a kereskedelmi tévéket megfélemlítették, a propagandagépezet virulensen működik. A Népszava levegőért kapkod, a Galamus egy hónapra van a megszűnéstől, a Klubrádió a törvényesen elnyert helyett a lejárt, de a médiahatóság által meghosszabbított kegyelemfrekvencián szól (míg jónak látják), az ATV a Hit Gyülekezetén és annak »történelmi egyház« státusán keresztül alighanem járszalagra került. Demokratikus sajtóról rég nem beszélhetünk, nemsokára szabad sajtóról is alig. Az Alkotmánybíróság teljes elfoglalása már csak idő kérdése. A bírósági szervezet kormányzati uralom alá kerül, és lefejezik: akit az ügyészség jövőre a cellába dug, az ott is marad.

Hamarosan teljessé és zárttá válik tehát az egyeduralom rendszere, de látni kell, hogy ennél többről van szó: az orbáni autokrácia totalitárius hajlamokat mutat. A totális uralom túlmegy a politika – s a hozzá közvetlenül kapcsolódó szférák – világán. Nem elégszik meg a hatalmi intézmények megszállásával – továbbá a nyilvánosság, az ideológia, az oktatás fölötti meghatározó befolyással –, hanem kiterjed a kultúra, a tudomány, a művészetek, a sport, a magánélet világa fölé is. (A huszadik század két totális állama a bolsevik és a náci diktatúra volt.) Orbán birtokba vette az Akadémiát, az olimpiai bizottságot, a labdarúgó-szövetséget, helytartót nevezett ki a filmvilág fölé, sorra fojtja meg a más szellemiségű alapítványokat, művészeti és tudományos műhelyeket, miközben felpumpálja a maga tudományosnak álcázott propaganda intézményeit stb. Nem rendeleti úton ment végbe, ám aligha véletlen, hogy a kormányzás első évé ben bajnok lett a Videoton. Sport és politika ilyen összefonódása idegen a demokratikus politika világától (Berlusconi nem kormányfőként lett az AC Milan ura!), ez leginkább a Rákosi-korszakot idézi.”