A Nemzeti Együttműködés Reaganje

„Mi, a Fidesz és a KDNP azért is sajátítjuk ki teljes joggal Ronald Reagant, mert miért ne? Senkit nem érdekel. Egy olyan emberről beszélünk, aki hitt a szabad piacban, a joguralomban, az erősen limitált kormányzatban, és aki azt mondta: a tíz legveszélyesebb szó az angol nyelvben az, hogy »Helló, a kormánytól jöttem, és azért vagyok itt, hogy segítsek«. Egy régi interjújában meg közölte: »a konzervativizmus szíve és lelke a libertarizmus. A konzervativizmus alapja a kevesebb kormányzati beavatkozás, kevesebb központi autoritás, több egyéni szabadság iránti vágy, és ez egy elég általános leírása a libertarizmusnak is«. Mondja valaki, hogy mi mást gondolunk világnézetünk alapjairól. 

Ronald Reagan a példaképünk. Konzervatívként biztos ő is mindig kérkedett az államalkotó kereszténységgel. Biztos ő is vonalkóddal díszített szociális meg nemzeti konzultációkat folytatna a lakossággal. Ő is különadókkal sújtaná a multikat, hogy saját hazai, haveri üzletláncait helyzetbe hozza. Ő is bevezetné a hamburger- meg édességadót. Ő is elintézné a magánnyugdíjak államosítását, hogy abból fizesse azt az adócsökkentést, amivel a többség rosszabbul jár. Ő is játszana a gondolattal, hogy a vádlottak 24 órán át nem találkozhatnának bűnpártoló védőikkel, az ügyészség meg szabadon válogathatna a bíróságok között, mint valami igazságügyi szupermarketben. Ő is alkotmányban rögzítené, hogy a magántulajdon »társadalmi felelősséggel« jár.”