„Önök is emlékeznek rá, uraim, hogy a szövetségesi viszony felrúgása mennyire váratlanul ért mindannyiunkat, ám a magunk részéről ennek ellenére igyekeztünk nem kirobbantani a nyílt háborúskodást. Sőt egy ideig az volt a benyomásunk, hogy a magyar hadvezetés sem törekszik a nyílt háborúra, hiszen Orbán miniszterelnök még tavaly, a nyár folyamán egy parlamenti felszólalásában közölte, hogy Magyarország köszönettel tartozik az IMF-nek, amiért kihúzta a bajból. Azt hittük tehát, hogy nem vívják olyan forrón ezt a hidegháborút, de be kell látnunk, hogy naivak voltunk. Csapdába csaltak bennünket, és mi óvatlanul beleestünk, lebecsülve, csupán egyszerű hangoskodónak nézve ellenfelünket. (...)
Ha nem kellünk senkinek, mert minden ország kivívja pénzügyi függetlenségét, akkor vagy nem fizetik vissza az általunk, vagyis a gazdag tagországok által nyújtott hiteleket, vagy ha visszafizetik is, újabbakra nem tartanak igényt. Kitör a felelős pénzügyi politika, a globális el nem adósodás új korszaka, amelyben senki nem költ többet, mint amennyi pénze van, vagy onnan rabol, ahonnan tud, mint ahogy Orbán vezénylő tábornok a magán-nyugdíjpénztáraktól. Aztán ha elfogy a pénz, megint jönnek hozzánk.
Azt javaslom ezért a vezérkari főnökök egyesített bizottságának, hogy indítson ellentámadást, amíg nem késő. Az Unióval együtt kérje vissza azonnal a húszmilliárd eurót, és akkor majd tárgyalhatunk arról, hogy ki paterol ki kicsodát. Gyors döntésüket várva egy washingtoni bunkerben.
Dominique Strauss-Kahn, vezérigazgató”