„Lássuk csak mindenekelőtt, mit tudunk erről a Strauss-Kahnról azonkívül, hogy az IMF vezérigazgatója, s hogy szereti az orális szexet. Hát azt tudjuk róla, hogy ő (volt) Sarkozy francia elnök potenciális kihívója a közelgő elnökválasztáson. Ez az erőszakos, undorító vén disznó lett volna a baloldal jelöltje Sarkozy ellenében. Vagyis kinek jött a legjobban, hogy a New York-i szobalány nem volt egy ócska kis kurva, mint a fél világ, hanem ellenállt? Hát Sarkozynek jött a legjobban. S ezen a ponton az összeesküvés-elméletek lelkes hívei csak feltesznek néhány kérdést. Már csak azért is, mert az összes összeesküvés-elméletről, még a legvadabbakról is kiderül idővel, hogy mind-mind maga a rögvalóság.
Tehát muszáj eltöprengenünk azon például, vajon véletlenül futott bele a vén disznó a rossz szobalányba? Nem tudjuk, nem tudhatjuk… Azt viszont tudjuk, hogy Sarkozynek már az előző választáskor is óriási szerencséje volt. Emlékeznek még? Az előző választás idején kigyulladtak Párizs külvárosai. Az arab és egyéb színes bevándorlók gyújtogattak, törtek-zúztak, öltek. S miközben a liberális értelmiség világszerte hülyeségeket beszélt az ügy kapcsán, aközben a francia középosztály az égő külvárosok éles fényében észrevette, hogy végképp elege van a multikulturális lószarból, amit nem mellesleg a Strauss-Kahn-félék erőltetnek rá, üzleti alapon. S miközben Sarkozy ellenfelei nyomták az ilyenkor szokásos, politikailag korrekt dumát, Sarkozy ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy neki is elege van, és rendet fog tenni. A francia középosztály meg párás szemekkel rohant behúzni az X-et neki.
Sarkozy elnök lett, s láss csodát: a külvárosok elcsitultak. Megjuhászodtak. (Ha a választási kampány kellős közepén majd ismét fellángolnak a tüzek arrafelé, az összeesküvés-elméletek hívei megveregethetik saját vállukat. Majd meglátjuk…) Egy szó mint száz, Strauss-Kahn feltehetőleg roppantul elcsodálkozott, amikor a szobalány nemet mondott őneki. S már csak akkor csodálkozott nagyobbat, amikor leszedték a repülőgépről. És most ül Strauss-Kahn valami amcsi rendőrségi fogdában, és nem érti. Hiszen olyan szépen indult. Olyan szépen, engedelmesen szopott mindig mindenki. Olyan hihetőnek látszott a francia köztársasági elnöki szék.”