Méltóság és szabadság

„A jobboldali és szélsőjobboldali médiában legalább tíz éve egymást érik a gyalázkodó és aljas lejárató kampányok, amelyek egyetlen célja a politikai ellenfelek integritásának felszámolása, morális megsemmisítése. Az aljas szándékkal szervezett, összehangolt karaktergyilkosság mindennapi életünk részéve vált. Cigányok és zsidók, tudósok és művészek, politikai és civil vezetők kerülnek célkeresztbe, és a rájuk zúduló alaptalan gyanúsítgatások, rágalmak, hazugságok erdejében egyre elveszettebben keresik a kiutat. A jól szervezett gyűlöletkampány eredményeként a közönségre, mint a golyószóróból elengedett lövéssorozat, a nyilvánosság legkülönbözőbb fórumairól összehangoltan áramlik a célba vett személyt lejárató, morálisan ellehetetlenítő üzenet. A cél a teljes lefedettség; bárhonnan tájékozódik is, sőt, ha tudatosan egyáltalán nem tájékozódik, akkor is tudomást szerezzen a gyanútlan polgár az aktuális gonoszról.

Ez volt a lényege a goebbelsi propagandának, és ugyanez a propaganda működteti nemcsak a szélsőjobboldali, hanem a kormánypárti sajtó jelentős részét is. És bár eszem ágában sincs azt állítani, hogy ugyanez motiválja az Index néhány szerzőjét is, akarva-akaratlanul ennek a farvizén hajóznak ők is, amikor »egy jól fizető poénért az anyjukat is eladják«. Hamás céllal és ellenkező irányból indulnak is, ugyanoda jutnak; a demokrácia minőségének rombolásához.Mi, demokraták pedig az elmúlt években azzal szembesülhettünk, hogy milyen szerény eszköztár áll rendelkezésünkre annak érdekében, hogy védelmezzük a közösségek és azok egyes tagjainak méltóságát. A folyamatosan erodálódó nyilvánosságon kívül csak az igazságszolgáltatás segíthet a szabadság és méltóság közötti egyensúly helyreállításában. Egy demokráciában a jog jelöli ki a demokratikus együttélés alapvető normáit. Ezek a megfontolások vezettek, amikor bírósághoz fordultam az Indexben megjelent írást elolvasva.”