Megtorlás

„Persze ne hasonlítsuk az orosz kalasnyikovos vagy a román és bolgár magától értetődő korrupciót a mi kis sunyi, hátsó szobás, mosolygós, »jelentem, itt minden rendben van típusú« korrupciónkhoz. Magyarország különlegessége évszázadok óta éppen abból áll, hogy úgy teszünk, mintha nyugatiak lennénk, miközben keleti férgek rágják szét az ország szervezetét. Itt egy kisüzem beindításához hetvenféle engedély szükséges, és minden hatóság állati komolyan veszi a papírmunkát, de a szabályok betartásának ellenőrzése gyakorlatilag szünetel. És miközben a fél ország feketén dolgozik, tehát egyetlen fillért sem hajlandó beadni a közösbe, a maradék tisztességesnek egészen a közelmúltig a világ minden bizonnyal legbonyolultabb adóbevallását kellett leadnia. Itt Bajnai Gordon, a »Hogyan mentsük offshore cégekbe a közpénzeket és minden adóköteles jövedelmünket mozgalom« császára a gyurcsányizmusból éppen kijózanodni próbáló baloldal reménysége, de ugyanaz a baloldal lazán azzal hecceli a polgárokat, hogy a kormány adópolitikája a gazdagoknak kedvez. Tessék már mutatni egyetlenegy nómenklatúramilliomost, aki a régi adójogszabályok szerint bevallotta és befizette a 38 százalékos jövedelemadót!

Magyarország annyi, mint képmutatás a köbön. Madártávlatból kellemes hely, közelről rohadó szemétkupac. Amit úgy is lehet értelmezni, hogy nem menthetetlen, csak le kellene számolni végre ezzel a nyúlós-nyálas következménynélküliséggel, a végeláthatatlan aktatologatással, a tizenöt évig húzott perekkel és a selejtet helyzetbe hozó, de a tisztességes dolgozókat, vállalkozókat taccsra vágó csúszópénzvilággal.

A kormány jó irányba indult (a bűnt kövesse a megtorlás!), de Önön is múlik a dolog. Rúgja fenéken legközelebb, aki csúszópénzt kér, vagy nyom a zsebébe! Addig is, amíg az igazságszolgáltatás új keretei között érdemes lesz feljelenteni.”