Iszonyúan félek

„Azt mondtad, hogy sűrű életet éltél, nem félsz a bezártságtól és hogy a családodat csak havonta egyszer láthatod? Nem félsz attól, hogy megerőszakolnak a börtönben? Elkezdtél már gyúrni?

Iszonyatosan félek, fogalmam sincs hogyan fogok reagálni egy ilyen hosszú bezártságra. Ráadásul én színész vagyok, és az a dolgom, hogy érzékeny idegállapottal dolgozzam, fölhozzak magamból olyasmiket, amikre más nem képes. A családom is attól fél, hogy nem azt kapja vissza, aki bement. A börtönben olykor 10-12 embert is összezárnak egy cellába, és vagy veled teszik, vagy végignézed, ahogy mással tesznek, amit akarnak. Ha ez megnyugtat, már elkezdtem gyúrni.

Hogy tudsz hiteles lenni a gyereknevelésben a gyerekeid előtt?

Úgy, hogy ismerik az apjukat és nem úgy ismernek, amit gondolsz rólam.

Nekem nem mutatott ilyen példát az apukám, amikor a kábítószertől óvott.

Ti most nem egy drogossal beszéltek, hanem egy olyan emberrel, aki használt már kábítószert. A teremben van egy pár ilyen. Nem vagyok szenvedélybeteg és ezt tudják a gyerekeim is, akikkel őszintén átbeszéltük a dolgot. Büszkék rám és remélem örülnek, hogy én vagyok az apjuk, bármilyen furcsán hangzik is. De tény, hogy nagyon nehéz volt mindkettőnek. A nagyobbik mérges volt, a középső, mivel nagyon apás, inkább aggódott.”