Amíg Orbán a miniszterelnök...

„- De veszíthet-e úgy Orbán, hogy ne veszítsen el mindent?

– Orbán alkotmányos válsággá növesztette a politikai válságot, és amíg ő Magyarország miniszterelnöke, ebből a válságból nem fogunk kikecmeregni. Sőt, akkor sem, ha elveszti ugyan a választást, de ő marad a jobboldal vezére. Az ő alkotmányával hosszú távon nem élhet együtt az ország, ő viszont nem törődhet bele a korrigálásába. Orbánnak meg kell buknia ahhoz, hogy az alkotmány elkerülhetetlenül szükséges korrekciójára sor kerülhessen. De nem szükségszerű, hogy a teljes jobboldal kövesse őt a bukásban.

- Lehet, hogy nem szükségszerű, de nem az lenne a jobb? Hiszen a jobboldal bukása megnyitná az utat egy bal-balközép kétharmad előtt, és akkor az Orbán-alkotmányt hatályon kívül lehetne helyezni.

– Ha a Fidesztől balra álló pártok egymaguk hajtják végre az alkotmány korrekcióját, akkor az történik, hogy míg a »húsvéti alkotmány« a jobboldalé, a következő alkotmány a baloldalé lesz. A maradék jobboldal egy emberként sorakozik föl vele szemben, és eljön az idő, amikor megint ők tudnak alkotmányt csinálni. Folytatódik a köztársaság válsága. Ezért én nagyon fontosnak tartom azt, amit a Facebook-csoport április 15-i tüntetésének egyik szónoka mondott: »Amikor eljön a pillanat – mert el fog jönni –, hogy lezárjuk ezt az illegitim alkotmányozási kalandot, akkor kezet fogunk nyújtani azoknak, akik most megpróbálnak kizárni minket a hazánkból.«

- Ezek az urak a fülük botját sem mozgatják az ilyen beszédre. Azzal vannak elfoglalva, hogy még több hatalmat összpontosítsanak a kezükben.

– Így igaz. De az a mondat nem nekik szól, hanem – ahogy én értelmezem – azoknak a jobboldali polgártársainknak, akik hozzánk hasonlóan aggódnak a jogállamért. Azt üzeni nekik, hogy a mi számunkra a köztársaság védelme nem eszköz a másik oldal agyagba döngöléséhez.”