A váza még a helyén

„A választási vereség sem kényszerített ki egyértelmű, saját, és nem csupán a fülkeforradalom történéseire többnyire későn és sablonosan reagáló politikát az MSZP-től. A megújulás embereként érkező Mesterházy Attilát egy megőrizni vágyott status quo ültette az elnöki székbe, a »mederben tartott« személycserék és a szárnyaszegett szárnyak (platformok) ugyanúgy kínlódtak a közelmúlttal, mint a jelennel és a jövővel – kiforrott program, szervezeti élénkülés sehol. Minden konfliktus ott folytatódott, ahol abba sem maradt. Az MSZP csúcsain folytonos szédüléseket okoznak Gyurcsány hol okos, hol zabolátlan kezdeményezései, az exelnök pedig (miközben kormányzati hajsza folyik ellene) továbbra is a párt öntisztulásához toboroz híveket. Az egyik fél a tradicionális baloldal krédóját próbálja megfogalmazni és a szétszéledt nyájat keresi, a másik a fokról fokra szűkülő demokrácia pilléreibe kapaszkodva egy baloldaliliberális-konzervatív szentháromságot mutatna föl a köztársaság védelmében. A baj az, hogy jelenleg nem a válaszok igazságán múlik, hogy ki él tovább a másiknál, s hogy együtt – kényelmetlen társbérletben, de közös helyiséget valahol mégis csak találva – nem több-e az esély. Jósolni lehet, pontos prognózisra lelni aligha.

A levegőtlen szobában düh, türelmetlenség, tehetetlenség. De a váza még a helyén.”