„A jobboldalon észre kellene venni, hogy Orbánék nem csupán a keresztény-konzervatív értékrend egyeduralkodóvá tételére és a szimbólumok alkotmányba emelésére törekednek, a baloldalon pedig túl kéne látni és éppen ezért lépni azon, hogy a Nemzeti hitvallást az eltúlzottan magyarkodó, nacionalista ízű és múltba forduló jellege miatt kritizáljuk. Az ember nehezen akar megbarátkozni a gondolattal, hogy Magyarországon a XXI. században a Horthy-rendszert igyekeznek újjáépíteni.
Ennek vannak szimbolikus, csupán a verbalitás, esetleg a deklaráció szintjén megjelenő jelei, de ma már egyre inkább kirajzolódnak a közjogi jellegzetességei is. Az elmúlt tíz hónapban megvalósított hatalomkoncentráció, úgy tűnik, sajnos nem csupán a kétharmados felhatalmazással való visszaélés volt a teljesebb körű hatalom megteremtése érdekében, hanem egy merőben új politikai rendszer felépítésének kezdő lépései.
A miniszterelnök új rendszerváltásra vonatkozó mondatait a »húsz év átmeneti időszak« után, komolyan kell vennünk. Azok nem a saját választási győzelmének túlértékelését kifejező, és a szimbolikus jogalkotással alátámasztott megnyilvánulások voltak, hanem terveit illetően sajnos igazat beszélt. A cél azonban nem valami új, ami akár még jó is lehetne, hanem valami régi. A két világháború közötti Magyarország.”