Pult alól

„Azt mondják, nem volt alkotmányozási kényszer. De volt. Lényegében a rendszerváltás óta van, és minden kormány célul tűzte ki, hogy alkotmányozni fog, csak eddig egyiknek sem volt hozzá ereje. Azt mondják, az új alkotmány nem legitim. De igen, az. Miképpen az volt az eddigi is, holott egy súlyos, az egész rendszerváltásra rátelepedő és azt megbélyegző paktum eredményeképpen született, és az égvilágon senki sem legitimálta. Pult alól kaptuk huszonegy éve a szabadságot, épp ilyen pult alóli volt az alkotmányunk is eddig. Senki nem szavazott rá, senki sem szentesítette, senkit sem érdekelt. És soha ne feledjük: az első szabad választáson ötven százalék körüli volt a részvétel, és több mint tíz százalék az utódpártra szavazott! Vagyis nagyjából az ország negyven százalékát érdekelte a rendszerváltás. Ennyit mirólunk, a népről.

Azt mondják, elfogyott a kormány mögül az erő, a támogatás. Nem fogyott el. A Fidesz, még ha csökkent is a tábora, toronymagasan vezet. És nincs, nem látszik az alternatívája. S ha kimennek kétezren Gyurcsányt meghallgatni, s utána arról zengenek, hogy »felébredt az ország«, hát mesebeszéd az. De a hiszterizálás veszélyes és megölheti tényleg a jövőt. És ők ebben nagyok. Figyeljünk csak erősen: már most arról beszélnek, hogy ők az ország. Mi pedig hallgatunk. Nincsen ez így jól.

Azt mondják, az új alkotmány eltörölte a köztársaságot. Nem törölte el. Az alkotmányban ott van, hogy Magyarország köztársaság. Az új alkotmány mindössze helyesen használja az ország nevét, ugyanis az sohasem volt Magyar Köztársaság, hanem »csupán« Magyarország. Az eddigi alkotmányban például ez olvasható: Magyarország Köztársaság. Vagyis az ország neve Magyarország, államformája pedig köztársaság. Tehát semmi sem változott, mindössze a huszonegy évvel ezelőtti pult alóli szabadság ránk örökítette azokat a régi lidérceket, akik most ezzel a hazugsággal keltenek hisztériát.”