Nem akarok a Dunántúl Vilmos hercege lenni

„Van nálad tabu?

- Az csak jó, ha van tabu a társadalomban, mert akkor át lehet hágni. Személyesen nálam nem nagyon van tabutéma, inkább csak olyan, amiről nem szívesen beszélek: nem akarom például a celebipar kazánját etetni, ezért nem beszélek bulvárszereplőkről. Jobban érdekelnek Jenő, Proust és a többiek.

Tudatosan figyeled egyébként, hogy az életedből mit tudsz felhasználni egy-egy előadásban?

- Persze, ez egy non-stop bolt, állandóan figyelni kell. Tulajdonképpen ezért tart a közönségem, ezért kapom a gázsit: hogy figyeljek, olvassak, reagáljak. Amikor tizenévesen Hrabalt olvastam, akkor jöttem rá, hogy figyelni kell - Joyce mellett - a kőművesre, a szobafestőre is, mert tök jó mondataik vannak. Ahhoz nem kell diploma, hogy valaki jól lássa a világot. A műsorba nem a felhőtlen pillanatok kerülnek be, hanem ami bosszantó, de a humorral sikerül rajta felülemelkedni. (...)

Az OTP-reklámot is a kívülállás miatt nem vállaltad? Jóformán csak Kőhalmi meg te hiányoztok a gárdából.

- Nem mintha önmagában ciki lenne reklámban szerepelni, Fellini is csinált tészta-reklámfilmet, persze mellesleg ő volt Fellini. A Szőke meg a Badár is jók voltak pár éve. Bankot nem akartam reklámozni. Szerencsére nem is vagyok rászorulva, hogy megvegyen egy bank, egy kutyatápgyártó vagy egy forradalmian új vécépapír. Vannak jó reklámok, nem határolódom el, de ha arról beszélek a tévében, hogy milyen bugyuták a reklámok és hogyan próbálják manipulálni a lakosságot, utána elég rosszul veszi ki magát, ha fél perc múlva egy ilyenben látnak a nézők.”