Kiböjtöltük

„Az alkotmányozás kényszerét az ország gazdasági állapota, eszmei-erkölcsi zűrzavara és a közös jövő iránti felelősség adta. Hogy csak egyetlen példát hozzak: az alkotmány Alapvetés című fejezete rendelkezik arról, hogy Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti, és ezért elsődlegesen az Országgyűlés és a kormány felelős. Ezt az elvet az Alkotmánybíróság, a bíróságok, a helyi önkormányzatok és más állami szervek is kötelesek tiszteletben tartani.

Az a parlamenti párt, amely már a végszavazás óráiban az európai politikai köztereken jajveszékel, könnyen megkaphatja a külhoni elemzőktől: mit vernyákoltok, ezt a kétharmadot ti hoztátok létre a nyolcesztendei kormányzásotok alatt, örüljetek, hogy a magyar vegyes választási rendszernek köszönhetően még mindig 58 mandátumotok van az Országgyűlésben, miközben a Fidesz–KDNP-pártszövetség a két választási forduló közti időben nyíltan beszélt arról, hogy a kétharmados többség megszerzése a cél, csak ez ad törvényes lehetőséget a valódi, érdemi változtatásokra. (Áruljuk el: az 58 mandátum a szocialista párté lett.)

Természetesen lehet merengeni azon, hogy elég finom módszereket választott-e és választ a kormánytöbbség céljainak eléréséhez, de, s ez már ismétlés, bocsánatot kérek miatta, a gazdasági helyzet nem engedélyez puhább módszereket. Ebben a történelmi pillanatban, amelyre a házelnök Kövér László is hivatkozott, ki lehet, ki szabad, ki kell mondani, hogy az új alkotmány parancsolatos, nemcsak adja az állampolgároknak a jogokat, de keményen követel is.”