„Dániel Péter foglalkozása szerint ügyvéd, és az örök rejtélyek csak szaporodnak azzal a nagyon jogos kérdéssel, hogy ez az ember hogyan tudta becuppantani szűkre szabott buksijába mondjuk a római jogot. Hogy milyen ügyvéd, azt nem tudjuk, és lehet, hogy őt magát sem érdekli. Dániel Péter jellegzetes üstökével mindenütt felbukkan, ahol magyarveszélyt szimatol.
És tényleg. A magyarveszélyre figyelni kell. Dániel Péter legújabb keletű dolgozatában a szétcsúszott agyú dokkmunkások és a sittes gyilkosok nyelvezetén üzenget Orbánnak, Kövérnek, Lázárnak, Bayernak. Mert magyarveszély van. És ha nem ők vannak hatalmon, akkor meglódul a beteges fantázia, előjönnek a kis és nagy prófétáktól megörökölt átkozódások, a felmenők emlegetése, a perverz képzelet ködképei.
Aztán itt van ez a Tóta W. Árpád.
A beteges, pállott kereszténygyűlöletével. Most is sikerült pedofiloznia egy sort, miközben – jelezzük finoman – az ő szexuális korrektségéért sem tennénk tűzbe a kezünket.
Vegyük csak szemügyre Dánielt és Tótát. Nézzük őket fejcsóválva, szemünket összehúzva, nagyítóval, hogy még véletlenül se érjünk hozzájuk. Nézzük Dánielt és Tótát a klinikai szakemberek szenvtelenségével, már-már sajnálkozva, azzal a fajta féltő gondoskodással, ahogyan a gumiszobák kis lakóit szoktuk. És ne bántsuk őket a világért se, végtére is a körúton magában beszélő futóbolondnak sem adunk pofont azért, amit mond, elég büntetés neki, hogy van a világ és van ő, és ebben a hihetetlenül bonyolult játszmában csak animális hörgések jutnak neki kommunikáció gyanánt.”