Csalódásban jók vagyunk

„Az orbáni alkotmány nem rendszerépítő, hanem túlélő alkotmány. Nem négy-, nyolc-, tizenkét éves új rezsimet állít elő, hanem a bukás esetére biztosítja be magát. Ha ’89-ben az Ellenzéki Kerekasztal azért kényszerített annyi mindent a kétharmados szabályozásba, hogy a régi rezsim ne tudjon ellenzék nélkül kormányozni, most az orbáni ancien régime állít be egy kétharmados rendszert, hogy bukása után ne lehessen nélküle meglenni. Az új alaptörvénnyel senki se tud kormányozni, költségvetést összerakni, döntéseket hozni, ha nincs mindent megszavazó kétharmada. És vajon lesz-e ilyennek birtokában Orbán 2012-ben? És kinek lesz kétharmada 2014-ben? Senkinek. Übü örök kormányzásra ítélve. Bukása után az alaptörvény csak fölösleges papiros.

Mi lesz azután? Bosszúálló választás? Lesz itt sérelem éppen elég. Az út, amelyre az Orbán-kormány lépett, nem vezet sehová. Nem az alaptörvény, nem a médiatörvény, hanem az elbocsátások és a munkanélküliség, a csökkenő bérek és az elvett ruhapénz, a bezárt óvoda, iskola, kórház. A reménytelen jövő a gyerekek és unokák számára. Vannak és lesznek megcsalatottak. Mocsárban hagyottak. Kisemberek és még kisebbek. Megalázottak és megszomorítottak. Lesz itt gyilkos düh. Plebejus indulat az új, Fidesz-patríciusok ellen. Láttam a népszerű Kádárt elhagyatva, Antallt politikailag is megrokkanva, Hornt összeomolva. Ez a nép nemcsak Gyurcsányban tud csalódni, hanem Orbánban is. Csalódásban jók vagyunk.

Az alaptörvény rugalmatlan és nem, vagy csak komoly nehézségek árán módosítható. Ebből két kiút létezik: az alaptörvény és a hozzá kapcsolódó törvények kiiktatása egyetlen népszavazási aktussal. Vagy a társadalmi szerződés, a demokratikus konszolidáció.”