„A távozó pártállam tolakodásával igyekezett összekuszálni a viszonyokat, ellopni a katarzist, s az akkori, részben szükségszerű, mégis rosszízű kompromisszumok húsz éve zavarják a szabadság rendjének felhőtlen élvezetét. Az 1989-es alkotmány felett nagyszerű koponyák bábáskodtak, ám idővel mintha sokuk elfeledte volna, hogy maguk is ideiglenesnek szánták művüket.
Húsz év átmeneti időszakot, váltakozó intenzitással és sokféle fórumon zajló alkotmányozási munkát zárt le tegnap a parlament Magyarország új alaptörvényének elfogadásával. Történelmi pillanat, amely a tavaly tavasszal bekövetkezett fordulat egyenes következménye.
A még hatályos alaptörvény alkotói abból a talán saját ’89-es tapasztalatukon alapuló előfeltevésből indultak ki, hogy a magyar politika képes lesz konszenzussal új szabályokat hozni az átmenetiek helyett. Miután kiderült, ez nem lehetséges, csak egy, sokáig elképzelhetetlen út maradt a szilárd rendszer megalkotására: ha valamely politikai erő önmagában felhatalmazást szerez az alkotmányozásra, kiiktatva a paktumkényszert. Ez történt 2010 áprilisában, az Orbán Viktor vezette szövetség pedig élt a történelmi lehetőséggel. Hogy jól vagy rosszul, arra különösen a vázat hús-vér tartalommal megtöltő sarkalatos törvények elfogadása előtt nehéz lenne egyértelműen válaszolni.”