A pécsi példa

„A pécsi önkormányzat esete a közművállalatokba beeresztett, kizárólag a profitra hajtó befektetőkkel nem annyira ékes, sokkal inkább éktelen példája annak, hogy az állam, avagy az önkormányzat nem mindig a lehető legrosszabb tulajdonos. A közszolgáltató vállalatokat, a víz-, illetve csatornaműveket, távhőszolgáltatókat, közlekedési társaságokat célszerű közösségi tulajdonban tartani azért, hogy a lakosság az önköltségi árakhoz közeli szinten vehesse meg a buszjegyet, a vizet, a fűtést.

Ha a Horn-kormány idején a rövid távú költségvetési érdekeknek engedve nem kótyavetyélték volna el potom áron az áram- és gázszolgáltatókat, ma sokkal versenyképesebb lenne a gazdaságunk és sokkal elviselhetőbbek lennének a lakosságra nehezedő energiaköltség-terhek is. Már csak az úgynevezett nyolcszázalékos eszközarányos garantált nyereség miatt is nagyon rosszul járt a magyar lakosság, aminek érvényesítését szerződésben biztosította a külföldi befektetők számára a magyar állam nevében az állami privatizációs és vagyonkezelő szervezet. A hazai energiaágazat magánosításában részt vevő külföldi befektetők egyébiránt olyan nyugat-európai közművállalatok voltak, amelyek maguk is állami, illetve önkormányzati tulajdonban állnak mind a mai napig.”