Elolvastuk Gyurcsány könyvét, hogy Önnek már ne kelljen!
Krimit írt a volt miniszterelnök, van benne egy Ferenc néven felszentelt homoszexuális, kiugrott, véres kezű pap, és még sok más ínyencség.
Nem látni Gyurcsányhoz hasonló nagy hatású vezetőt, de még vezető-csírát sem a baloldal háza táján.
„Gyurcsány Ferenc politikai visszatérésének véleményem szerint két racionális feltétele volt. Egyrészt elég idő teljen el ahhoz, hogy a szélesebb nyilvánosság személyét illető negatív asszociációi kopjanak, a terhelt imázs kissé felszabaduljon. Másrészt, alakuljon ki olyan, a kormányba vetett bizalmat részben megingató helyzet, amikor az ellenzéki offenzívának kedvez a környezet. Gyurcsány csak az utóbbi feltételre figyelt, és nem bizonyult elég türelmesnek ahhoz, hogy az első feltételben is legalább egy kis elmozdulást kivárjon. Népszerűségét már csak az Ipsos méri, az ő számaik szerint hónapok óta 20-21 pont körül stagnál, még a szintén nem magasan szárnyaló aktuális pártelnök, Mesterházy Attila mögött is szignifikáns hátránnyal lemaradva.
A nagyvárosi legenda szerint azonban készült egy belső mérés az MSZP tagjai körében, amelynek eredménye alapján a többség Gyurcsány Ferencet várja vissza a párt élére. Innen nézve a majálisra vonatkozó fenti javaslat már sokkal érthetőbbnek tűnik. Miért érezhetnek így a szocialisták? A magyarázathoz nem szükséges túlságosan mélyre ásni. Nem látni Gyurcsányhoz hasonló nagy hatású vezetőt, de még vezető-csírát sem a baloldal háza táján. Szili Katalin más úton jár, Bajnai Gordon körül még sok a kérdőjel, a többi próbálkozó pedig nem bír elrugaszkodni (korábbi posztomban még foglalkoztam Szanyi Tiborral, de ma már nem látom potens szereplőnek ebben a mérkőzésben).
A volt miniszterelnök népszerűtlenségéből és továbbra is széles elutasítottságából evidens nehézségek adódnak. Van azonban egy olyan stratégiai probléma is, amellyel talán még nem számolnak a Gyurcsányt most újra helyzetbe hozni készülő támogatói. Az MSZP és az LMP közeledésére az elmúlt hetekben, hónapokban számos jel utalt. A két, jelenleg gyenge helyzetben lévő, értékvilágában elvileg összecsiszolható párt közeledését nyilván hajtja a politikai racionalitás. Ez igaz akkor is, ha egyetértek Török Gábor legutóbbi posztjának megállapításával, miszerint a most kialakuló új választási rendszer karaktere nagyban befolyásolhatja a közeledés motivációit.”