„Vannak persze nálam okosabbak (Gyurcsány Ferenc) meg közgazdászok (Bauer Tamás), akik rögtön átlátnak a szitán, s bemutatják: ez bizony nem újjászervezés, ami most megy, hanem megszorítás. Oké, hajlom is rá, hogy elhiggyem (az újjászervezési elemek valóban kimerültek annyiban, hogy »júliusig beterjesztjük, kidolgozzuk, jövőre kész lesz«, stb.), csak egy apróságot ajánlanék az okosok és közgazdászok figyelmébe.
A tapsot.
Amelyet várok, de csak nem hallok. Mert ha tényleg megszorítás, akkor soraikban már nagy-nagy hurráknak kellene hömpölyögni, végig. Nem azt hallottuk eddig tőlük, hogy a Fidesz populista, mert »nem mer« fájdalmas intézkedéseket hozni? Hogy csak bevételnöveléssel nem lehet egyensúlyt teremteni? Hogy a kellemetlen kiadáscsökkentésre bizony szükség volna. Nem ezt mondta mindig minden ballib, a józanság és bátorság erényének színeivel pingálva ki a megszorítás műfaját, amelyet a gyakorlatban oly sokszor alkalmazott is? De. Na most, ha a Széll Kálmán Terv tényleg nem más, mint megszorítás, kiadásioldal-csökkentés, akkor részükről taps, tisztelet, hozsanna, halleluja volna indokolt.
Széll Kálmán egyébként nagyon felkapott lett újabban, a nagy terv bejelentése óta azt súgja valami, hogy a Moszkva tér is tényleg vissza fogja kapni eredeti nevét (őt), főleg, hogy Tarlós István hirtelen fordulattal mégiscsak a budapesti közterületek átnevezése mellett tör lándzsát újabban, még a történelmi városzászlót is megváltoztatná, olyan alapon, hogy nem tetszik, ami mondjuk elég kemény tempó. Arra viszont nem számítottam, hogy olyan tarlósi ötletekbe is bele tudnak majd kötni egyesek, mint az Elvis Presley tér víziója.”