Ma a tévében a káosz az úr

„– A Való Világ ma állítólag két és fél millió magyar nézőt vonz. Mit lehet tenni?

– A klasszikus anekdota szerint megkérdezték az egyik női magazin főszerkesztőnőjét, hogyan tudja hétről hétre emelni a példányszámot. »Hétről hétre rontom a színvonalat« – válaszolta. A magyar lakosság körülbelül harmincöt százaléka funkcionális analfabéta. Igaz, újságot tudnak olvasni, elolvassák a három mondatból álló cikkeket, de a televíziót könnyebb nézni. Az ilyen cikkeket, az ilyen újságokat kisilabizálja Budapesttől Szegedig.

– Ugyan! Kőbánya-Kispestig végezhet vele.

– Ennek a közönségrétegnek készülnek a műsorok, ez a leg­kon­zum­idiótább társaság, a nekik gyártott műsorokra lehet a legtöbb reklámot felfűzni, ez a réteg a legkönnyebben bepalizható, hogy vegyen fel hitelt attól a banktól, amelyik hatvanöt százalékos kamatot kér. A nyomorult felveszi a hitelt, megveszi a tökéletesen felesleges holmikat, amit aztán, ha nem törleszt időben, visszavesz tőle az eladó. Ha valaki másmilyen műsort kíván csinálni, azt a választ kapja, hogy az rétegműsor. A nagy nézettségű műsor is rétegműsor, csak az a réteg másféle vagy semmilyen szellemiséggel nem bír.

– Mert ez a réteg is rétegezett.

–  Nézem az úgynevezett komoly televíziókat, ott se sokkal jobb a helyzet. Hogy értsük egymást, elmondom, hogyan történt a Kossuth-díj átadása. Ugyanolyan, mint egy televízióműsor, kijön a színész, megtanulta a verset, megpróbálja a legjobb tehetsége szerint előadni, közben a háta mögött mindenféle képeket vetítenek a falra. Minden eszközzel megpróbálják elvonni a nézők figyelmét attól, hogy megértse a verset és a színész igyekezetét. Előadtak két szép kamarazenei darabot is, közben egy végtelenített kottára pacák potyogtak, amelyek hangjegyekké változtak, a kottasor azonban nem állt semmilyen kapcsolatban az elhangzott zeneművel. Csak arra volt jó, hogy a nézők figyelmét szétszórja. Az ördög görög neve diabolosz, szétszóró. Nagy erők törekszenek szétszórni az emberek figyelmét, hogy ne is tudjanak összpontosítani a dolgok lényegére, a világra, saját sorsukra.”