„Az Orbán csomagot sokan gondosan elemzik, hogy miről is szól, kit hogyan érint, és milyen fordulatot hoz. Teljes tisztelettel a gondos és részletes kritikai elemzés iránt mégis ki kell mondani a lényeget. Azt, hogy az Orbán csomag valójában a körkörös semmittevésről szól, a Fidesz-Behemót természetes tehetetlenségéről, közpolitikai impotenciájáról.
Megtapasztaltuk, hogy a Fidesz politikai ereje a közjogi intézmények elfoglalásában és a hatalmi pozíciók kiosztásában jelentkezik, magát a pártot, mint egy laza hatalmi konglomerátumot ez tartja össze. Ám a Fidesz béna és tehetetlen a közpolitikában, különösen a gazdaságpolitikában. Hiszen nem tud semerre mozdulni, mert ha bármerre is mozdulna, akkor saját magával, az ott állomásozó, frissen toborzott támogatóival kerülne szembe. Ezért a párt szerkezetileg is a körkörös semmittevésre van berendezkedve, vagyis strukturálisan alkalmatlan a strukturális reformra.
A Fidesz-Behemót, az Új Fidesz ugyanis nem szervesen létrejött politikai szervezet, többé-kevésbé egységes ideológiával, érték- és érdekrendszerrel, s annak jegyében megszervezett párttagsággal és szavazótáborral. Az önmaga terhét nyögő Fidesz-Behemót nem a valódi pártokra, hanem leginkább a laza politikai csoportosulásokra hasonlít. Az ilyen tarka képződmény nem tartós, csak a rendszerváltás húsz évében mélységesen csalódott emberek ígéret-függősége tartja össze, ami egyfajta politikai drog-függőség, mint a keserves múlt után a boldog jövő olcsó káprázata vagy délibábja.”