Jó, de nem közölhető

„Szőcs Géza kulturális államtitkár telefonon beszélt a filmrendezővel, és a Hír TV-ben azt mondta: »Tarr szerint a megjelentek szöges ellentétben állnak mindazzal, amit nyilatkozott.« Ezt követően Tarr Bélától elhatárolódott a filmet forgalmazó Mokép vezetője, Gulyás Balázs, aki a teljes magyar művészvilágra ártalmasnak tartja a nyilatkozatot, szerinte a filmes valótlanságokat, képtelen vádakat állít, és ezzel egész életművét zúzhatja most porrá. Aztán elhatárolódott tőle még Kálomista Gábor, a Magyar Producerek Szövetségének elnöke, végül pedig maga Tarr Béla. Közölte a nyilvánossággal, hogy az írás stílusa nem az ő stílusa, sem harcolni, sem vitatkozni, sem érvelni nem szokott ilyen módon, egyszóval az ominózus interjútól kénytelen elhatárolódni. Ez a »kénytelen«, ez a kulcsszó. Magyarán nem az a helyzet, hogy a művész egyik nap ezt gondolja, másnap pedig az ellenkezőjét, hanem belátja, amit »kénytelen« belátni.

Az ilyen vagy ehhez hasonló gyors »érdekfelismeréseket« sokan azzal magyarázzák, hogy minden területen fokozódik a hatalom nyomásgyakorló, mindent kikényszeríteni akaró, kétharmados arroganciája, tehát a fenyegetések, a kilátásba helyezett retorziók valóban okot adnak a félelemre. Ám ezzel kapcsolatban a szellemi szembenállásokban már régóta harcedzett és bölcs filozófus, Heller Ágnes azt mondja: éppen ezért nem szabad gyávának lenni! Én vele értek egyet. Meg Tóth Ákossal, aki a Népszabadságban az ügy apropóján azt írta: »Zseniális művészeink megalkuvásnélkülisége nem hatja át a mindennapjaikat...« Nem kívánom túlmagyarázni az elegáns és ironikus körülírást, csak hozzáfűzöm: általában ez van minden bátor, de visszavont interjú hátterében.”