Egy ketrecbe tették a tyúkot meg a zsiráfot

„– Melyik a kedvenc csontváza?

– A huszonkétmilliárd forintos vizitdíjbevétel, ami be volt tervezve a 2010-es költségvetésbe. Nem tudom, ki akarta elvárni az új kormánytól, hogy hirtelen vizitdíjat szedjen. Aztán ott van a kórházak adósságállománya meg több apró dolog. Olyan kiterjedésű problémahalmazzal találtuk magunkat szembe, ami az intézményrendszer fenntarthatóságát veszélyeztette. Még most is bukkanunk új elemekre, bármelyik ajtót nyitjuk ki, élőhalott húsevő dől ránk.

– Egyszerű állampolgárként az én kedvenc zombim a növekvő orvos- és ápolóhiány. Nem kéne tenni valamit?

– Már 2003-ban tudtuk, hogy ez sorsfordító kérdés lesz a hazai egészségügyben, mert az uniós csatlakozással feloldódik a különbözeti vizsga kényszere. A munkavállalások száma 2004-ben meg is ugrott. Azt is láttuk, hogy nem azonnali krach lesz belőle, hanem apró területi vagy szakmai egyensúlytalanságok jönnek létre. Néhány évvel ezelőtt Kalocsán, a gyermekellátásban alakult ki ördögi kör, majd sorra dőltek be szakmák. Nemrég már rezidens adott ügyeletet az egyik nagy budapesti kórház idegsebészetén is. Lassan leromlik az ellátás korábbi színvonala a pénzhiány miatt. Ez ellen dolgozni kell.

– Ön viszont többször mondta, hogy ez nem csak pénzkérdés.

– Az is, de a tartalékok kibányászása a rendszerből szintén fontos. Azt szolgálja, hogy több jusson bérekre, és például ne a kihasználatlan műtőt fűtsük. Ne felejtsük ki a szakmai lehetőségeket sem. Nem mindegy ugyanis, hogy csapatmunkában, a szakmai lehetőségekhez hozzáférve vagy rabszolgaként dolgozik valaki. Tudjuk, hogy a forrásteremtésben nekünk kell lépnünk, de a problémák egy részét a vezetők is képesek orvosolni.”