A Wittner-ügy

„Szerintem Wittner Mária bölcsebben tette volna, ha hallgat. Mondom ezt akkor is, ha őszinte tisztelője vagyok a képviselő asszonynak, és magától értetődően 1956 fáklyahordozójának tartom. A sikerületlen mondat eltussolása helyett próbáljunk kritikus szemlélettel tekinteni a köztünk élő nemzeti hősre még akkor is, ha jól tudjuk, a túloldalon egy igekötőt sem írnának le, mondjuk George Soros ellen. Legyünk tehát csak önmagunk. És állapítsuk meg őszintén, hogy Wittner Mária mondandója finoman szólva tehát sikerületlen, érdesebben fogalmazva pedig kegyetlen volt. Politikailag pedig igencsak baklövésgyanús. (...)

De a Wittner-ügy valódi tanulsága nem ez. Valójában Gyurcsány Ferencről és az ő szeretett pártjáról szól az újabb műbotrány. Ferenc testvérből, a rendszeresen bérmálkozó pápai gyerekből ugyanis előbújt a vörös blogger: azt üzente, hogy megvédik Horn Gyulát… (...)

A Wittner-ügy legnagyobb vesztese a Magyar Szocialista Párt. Főhet a fejük, hiszen kommunikációjukat egy Gyurcsány Ferenc nevű képviselőjük rendre megakasztja. Most is mindenki arról beszél, hogy ő, I. (Szemlőhegyi) Gyurcsány Ferenc őfelsége megvédi Horn Gyulát, és az MSZP közleményére a kutya sem kíváncsi. Nem lehet könnyű úgy dolgozni a frakcióban, ha tudja az ember: Fletó mindig előz, és nagy ívben tesz a pártfegyelemre.

Jól jegyezd meg, olvasó: amíg ez a kettős kommunikáció fennáll, addig remélhetünk. Az MSZP kolonca, a kényszeresen közlékeny Gyurcsány Ferenc hónapok óta a magyar jobboldal szekértolója. Visszatérni soha nem fog az ország élére – ahhoz túlságosan lejáratta magát –, de amíg nyilatkozik, fenyegetőzik, feltűnősködik, addig a bűnei is elevenen élnek. Ő maga tesz róla, hogy szeretett pártja még véletlenül se újuljon meg.

Hajrá, Ferenc! Fáradozásodat előre is köszönjük, további jó munkát és erős kritikai hajlamot kívánva üdvözöl: a Kétharmad.”