„Vona Gábor és pártja minden demokráciában idegen test. Ezt már régen, feltűnésük első pillanatától tudja valamennyi demokrata. És tudja ő maga is, ezért mondta, hogy »mi rendszer-idegenek vagyunk«. Mivel ez ennyire nyilvánvaló, magyarázatra szorul, hogy miért foglalkozom velük mégis. Az, hogy tartott egy évadnyitónak nevezett beszédet, még túlzottan kevés lenne ehhez. Ez csupán alkalom arra, hogy belelássunk abba a sötétségbe, amely Vona fejében is uralkodik, és amely az elmúlt években úgy terjedt Magyarországon, ahogyan Michael Ende Végtelen történetében a Semmi: elpusztított együttérzést, szolidaritást, önálló gondolatokat és minden, a polgári társadalom számára értékeset ott, ahová már elért. Nemcsak a társadalom és az értelmiség perifériáin jelent meg, de felkarolta és testvérének tekinti a kormányzó politika is. A tudományban a Semmi a legnagyobb pusztítást a történelem- és a politikatudományban végezte. Az egyetemek és az Akadémia professzorai között, ahogy a magukat újságíróknak nevezők között is, nem kevesen vannak, akik hasonlóképp gondolkodnak, akiknek társadalmi elképzelései már a Semmi birodalmába esnek. Vona beszédét tisztán és jól érzékelhetően uralta a Semmi nyelvezete és világa. (...)
Erőszak, gyilkolás, uralkodás és szellemi silányság. Ez mind egyetlen beszédben! Egy átlagembernek keményen meg kellene dolgoznia érte, hogy ilyen mélyre jusson, de Vonának ez már Semmi!”