Kommunikációs segédlet Gyurcsány évértékelő beszédéhez

„Kedves Barátaim, Nyolcvankilences Demokraták!

Valamint 1994-es, 2002-es, 2004-es és 2006-os demokraták, illetve bárki, aki az MSZP kormányzása alatt jutott magas polcra. Hozzátok szólok most az elmúlt évet értékelve. Nektek, és veletek magamnak is mondom azt: tűnjünk már el innen a francba. Vagy legalább az első sorból, a kirakatból, a gyeplő mellől. Lépjünk le!
2010 egy borzalmas év volt. A zsinórban két korábbi választáson is győztes MSZP maroknyira zsugorodott, és nem tudok olyan magyarázatot erre, amiben nem én vagyok az első számú felelős. A 2004-2006 közötti kalandorpolitika, a 2006-tól egyre tehetetlenebb sodródás, az, hogy akkor is ragaszkodtam a székemhez, amikor százból kilencvenkét magyar már utált... ezek a fő okai a szocialisták bukásának. Igen, rögtön ott van másodikként Orbán Viktor, aki sosem csupán az MSZP ellen viselt háborút, de mindig az egész ország volt a célkeresztjében. Soha, semmilyen felelősséget nem érzett ellenzékben, nem ismert határokat, nem voltak gátlásai. Nézzétek már meg, hát Szijjártó Péter még nálam is bénább!

A bukásunk harmadik okai pedig ti vagytok, az egész elaggott, lassan mozduló, rozsdába fulladó MSZP. Nem tudtuk elzavarni Hagyót, nem tudtam időben kivágni Zuschlagot a minisztériumom kasszájától, nem volt eszközünk a hunvaldozás ellen. Sőt, ezzel az MSZP-vel nem lehetett csinálni szinte semmit, az egészségügy, az oktatás alig moccant valamit a miniszterelnökségem alatt - ami meg volt, azt a szocialista frakció legalább annyira fúrta és utálta, mint a Fidesz. Az elmúlt év minderre feltette a koronát, nekem, nekünk köszönhetően a Fidesz egy halálos fegyvert kapott a kezébe, kétharmados többsége lett. Bocsánat, Magyarország, ez az én bűnöm is.

És ha már a bocsánatkéréseknél tartunk: bocsánat, hogy önző és kártékony tempóban működöm. Tudom, hogy a szocialista párt környékén még mindig sokan vannak, akik hallgatnak rám: látom a tapsoló, fejkendős néniket a lakossági fórumokon, olvasom az elárvult ideológusok panaszát, akik a kiváló Kardos-Horváth Jánossal éneklik, hogy Feri, gyere vissza!. Önző módon egy szót se szóltam nekik a szocialista párt érdekében, amikor a tavaszi kampányban szükség lett volna a kemény magra, és ki nem ejtettem a számon az MSZP nevét ősszel sem, amikor az önkormányzati választáson segíthettem volna az embereinknek.”