Ahol az isten integet, ott az én hazám

„A jobboldal jelenleg vezető pártja mindent akar. Minden hirdetést a párthű lapoknak, minden vidéki színházigazgatói állást a párthű idiótáknak, minden egyes rohadt portásfülkét a pártembereknek, mintha ezen múlna a jövő. Gyurcsány Ferenc, aki most épp a sátán szerepét játssza el ebben a nemzeti operettben, akkorákat kapott balról, hogy rezgett a feje, magam is részt vettem ebben, mivel inkább rosszul, mint jól kormányzott. Némileg osztom az anarchisták »politikus vagy, tehát rohadék« filozófiáját, de már öreg vagyok, ezért súlyozok. Nincs tökéletes párt, nincsenek tökéletes politikusok.

Elméletileg az újságírás feladata az lenne, hogy lecsapjon a hibákra, és (ha isteni pillanat következne be véletlenül) felhívja a figyelmet a jó megoldásokra, nem pedig a végtelen szervilitás és párthűség, mert a valóság fontosabb, mint az a háromszázezer forint, amit azért kaptok, hogy nyaljátok a Fidesz ánuszát. Én például boldog vagyok, mert stabil és tökéletes párkapcsolatban élet feleségemmel, mókusok hülyéskednek az ablakom előtt, hamarosan nő a fű, fűszernövények és gyógynövények fognak burjánzani az ajtóm előtt, nem érdekel különösebben a politikai iszapbirkózás, nem áll mögöttem Mesterházy Attila egy doboz vazelinnal, hogy népszerűsítsem a pártját, és Deutch Tamásról sem gondolom, hogy ő a Föld bolygó legintelligensebb embere...

...és akkor hirtelen észreveszem, hogy egyedül vagyok, mindenki más vagy ezt, vagy azt gondolja, senki sem gondol semmit önállóan. Rohadt az egész világ, itt már csak pártemberek vannak, beleszámítva a közértest is.”