„Én speciel vegyes származású magyar református vagyok. Szeretem az egyházamat, tudom, hogy a Jóisten is szereti – még ebben az elveszett, parázna állapotában is. Ezért látom keserűen, hogy például egy nyíltan antiszemita lelkész, ifj. Hegedüs Lóránt vígan praktizálhat, és nem akad senki, aki levegye szépen válláról a palástot. (Ahogy egyébként a megváltás evangéliumát meghamisító teológusok taníthatnak egyetemeken, és nem akad senki, aki a hitvallásokra vagy magára a Szentírásra hivatkozva odalépne hozzájuk, és azt mondaná: atyámfiai, kívül tágasabb. De ez egy másik történet.)
Szóval, nagy itt a córesz. Mert a gyűlölet öl – előbb vagy utóbb, de biztosan. És nem kell ahhoz sem liberálisnak, sem zsidónak lenni, talán „csak” jóérzésű embernek, hogy azt mondjuk: elég. A szennyest nem fogjuk takargatni, a szennyest nem tudjuk kiteregetni (túl sok).
A szennyest ki köll mosni. A Biblia épp erről szól.
Egyébként pedig: az antiszemita keresztények eszükbe vehetnék, hogy – bármilyen ciki – egy zsidóhoz imádkoznak.”