„Valószínűleg most sokakban felvetődik a kérdés: miért foglalkoztatja a piacokat, hogy Magyarországon nagy ívű átalakítások következnek be az ellátórendszerekben. Nos, hazánk befektetői oldalról nézve kicsi, törékeny, mindenféle külpiaci mozgásnak kitett gazdaságnak minősül. A gazdaság szinte egyetlen hajtóereje az export – lényegében a kivitel táplálja az éves gazdasági teljesítményt is. Ha visszaesik a külső megrendelés, miként ezt erősen megtapasztaltuk például 2009-ben, zuhan a gazdaság. Amennyiben picit pislákol a globális erőtér, akkor pedig nálunk is beindul »valami« – ez volt tavaly. Szerencsésebb helyzetben – ilyen lehet az idei év –, vagyis kedvező világgazdasági körülmények és a belső gazdaság éledezése mellett az éves bővülés, legalábbis a korábbi évekhez képest, akár robusztus is lehet.
Eközben alapból nyomaszt bennünket néhány dolog. Egyfelől magas hazánk államadóssága, másfelől jelentősek az állam és a privát szféra pénzügyi elkötelezettségei, továbbá fegyelmezett költségvetést kell produkálnia a kormánynak. Ezen a téren pedig nincs visszafelé mutogatás, vagy éppen »csontvázasdi«: a 2011-es büdzséért, annak teljesüléséért egyedül az Orbán-kormányt terheli a felelősség.
Azért nézi árgus szemmel az üzleti világ a hamarosan bejelentésre kerülő intézkedéseket, mert a mostani szisztéma csak ideig-óráig fedezhető – költségvetési pénzből. A magyar állam ellátórendszerei veszteségesek, szerkezetük korhadt. Miközben Magyarország egy szegény uniós tagállam, elképesztően sokat költ – legalábbis a költségvetés bevételeihez képest – jóléti-szociális kiadásokra, egészségügyre és oktatásra. Első pillantásra is túlintézményesített az állam. Régi, szocialista »pillanatképet« idéznek az erről szóló statisztikák: kevesen dolgoznak, sok tehát az eltartott.”