„- A kormány februárra ígérte a költségvetés, ezen belül a nyugdíj- és gyógyszerkassza, a közlekedési cégek, illetve a szociális rendszer kiadásait százmilliárdokkal csökkentő reformok bejelentését. Megfelelőnek tartja a megtakarítás mértékét és a reformok irányát?
A konkrétumokat nem ismerem, de az biztos, hogy Magyarországon késve jönnek a reformok, ezeket már sokkal régebben, az Európai Unióba való belépés előtt végre kellett volna hajtani. Magyarországon óriásiak a társadalmi költségek, ez pedig gátolja a versenyképességet.
Az az óriási probléma, hogy tizenheten akarunk kimenni egy focipályára, holott csak tizenegy fős lehetne a csapat - ezalatt azt értem, hogy sok munkahelyen egy-egy feladatot többen végeznek el, mint ahányan valójában kellenek hozzá. Ezen mindenképp változtatni kell: amit egy ember el tud végezni, azt egy ember végezze el, ha ez nem megy, akkor le kell őt cserélni. A vállalkozók nem türelmetlenek, négy évet adtunk a kormánynak a gazdaság fejlődő pályára állítására. (...)
- Egyetért-e a kötelező nyugdíjpénztári pénzek átirányításával, illetve a nyugdíjrendszer átalakításával?
Sokan elfelejtik, hogy a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszerről maga az ajánló, a Világbank is elismerte, hogy nem megfelelően működik, tehát ennek a rendszernek is vannak hibái. Az sem megoldás, ha egy tőkefedezeti pénztár elbukja a nyugdíjasok pénzét, és utána azok az államtól kérnek segítséget. Nem a mostani és az előző kormány hibája, hogy a nyugdíjrendszer drága és fenntarthatatlan, az az elmúlt 40-50 év öröksége. Teljesen mindegy, hogy állami vagy tőkefedezeti pénztárakon alapul a nyugdíjrendszer, a lényeg, hogy aki dolgozott, az tisztességes nyugdíjat kapjon.”