„Amit [...] most a Fidesz tesz, az rendkívül súlyos felelőtlenség. Egyfelől durva, önkényes beavatkozást jelent az emberek szabad döntésébe, hiszen elveszi tőlük a saját öregkoruk biztonságát. Nem kevésbé súlyos a dolog makroökonómiai vetülete: feléli a tíz év alatt képződött megtakarítást, és megakadályozza a további előtakarékosságot. A cél: most és a következő néhány évben enyhíteni az államháztartás terheit, hogy ne kelljen népszerűtlen intézkedéseket hozni, nem törődve azzal, hogy mi történik az országgal tíz vagy húsz év múlva. Hatalmi szempontból ugyanis csak a következő választás érdekli őket. Ezzel azonban a következő évtizedekre visszaállítja az aktívak és idősek, a járulékfizetők és nyugdíjjogosultak közötti rendkívül kedvezőtlen, jó esetben is 65:81-es arányt, amit a tőkefedezeti pillér bevezetése mondjuk 65:60-ra enyhített volna, elviselhetőbbé téve az elkerülhetetlen romlást. Ez igazi bűn a következő évtizedek magyar társadalma ellen.
Orbán és az egész Fidesz csak arról beszél, hogy mi történt a magánpénztárakban, és mindenféle valótlanságot állít eltőzsdézett megtakarításokról, spekulánsokról és így tovább. Ugyanakkor mélyen hallgatnak arról, hogy mit terveznek az állami nyugdíjalappal. Azt állítják, hogy az stabil és megbízható. Semmilyen számítást, előrebecslést nem közölnek. Nem véletlenül.
A Fidesz-kormány illetékesei többször is céloztak rá: olyan nyugdíjrendszert akarnak, ahol a nyugdíjjárulékból fedezik a nyugdíjakat, az állami nyugdíjalap egyensúlyban van. Viszont ha megszűnik a tőkefedezeti magánpillér, akkor ahogy haladunk az 57:37 aránytól a – jó esetben, javuló foglalkoztatási arány mellett – 65:81 felé, a beszedett járulékokból egyre kisebb nyugdíjat lehet majd fizetni. Ne felejtsük el Varga Mihály év eleji Figyelő-nyilatkozatát, aki akkor kendőzetlenül kimondta az elvet, hogy nyugdíjat csak nyugdíjjárulékból fizessenek, aminek kapcsán elő is került a svéd modell példája. Ha sikerül nekik szétverni a tőkefedezeti pillért, és ugyanakkor érvényesítik azt az elvet, hogy a nyugdíjalap önfenntartó legyen, akkor a nyugdíjak óhatatlanul a mai érték kétharmadára, akár felére csökkennek a következő évtizedekben. (Akkor is csökkennie kell valamelyest a nyugdíjaknak, ha megmarad a tőkefedezeti elem, ez a demográfiai arányok alakulása miatt elkerülhetetlen, de a tőkefedezeti elem jelenléte nélkül sokkal gyorsabb lesz a csökkenés.) Orbánéknak sikerült elérniük, hogy a közbeszéd az elmúlt hetekben kizárólag a magánpénztárakról, az ott elért hozamokról, a költségeikről szól, és szóba sem kerül az, hogy mi lesz az állami nyugdíjalappal.”
