Médianyomorítók

„A harmadik tanulságos eset az volt, amikor a kormány, vagyis Navracsics miniszter kapott egy fontos levelet médiaügyben, és azt nem közölte azonnal az MTI. Megesett az a szégyen, hogy visszafogtak egy információt, ami nagyon is a népre tartozik, és így arról - a tartalmáról is - előbb kaptunk beszámolót nyugati szerkesztőségekből és az internetes portálokon, mint a hivatalos magyar hírgyárból. Azt nem feltételezem, hogy az MTI-nél olyan munkatársak dolgoznak, akik nem tudják, hogy egy ilyen levelet azonnal le kell fordítani, és közzé kell tenni. Szinte biztos, hogy fölsőbb utasításra cselekedtek, illetve nem cselekedtek.

Nagyon nem szeretném, ha kiderülne, hogy minden kényes hír kezelését egyeztetni kell valami politikai felügyelővel. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a hírgyártást egyetlen központba viszik - tehát az összes állami médium onnan kapja a híreket, hiszen megszűnnek a televíziós és a rádiós műhelyek -, akkor ez így tragikus is lesz meg nevetséges is. Hiába magyarázzák, hogy a kormánynak médiaügyben kérdéseket föltevő levél nem média-, hanem kormányügy, és majd a válasszal együtt tartozik a népre. Ezzel pontosan azt bizonyítják, hogy a lehető legjogosabbak az aggodalmak. Engem csak fenyeget a szabadságfosztás, de az állami médiumokban már be is vezették. Azzal nem számolnak a médianyomorítók, hogy az internet nem csak a vélemények szabad és megállíthatatlan áramlását szolgálja, hanem a hírekét, a tényekét, a dokumentumokét is.”