„2011 elején már világos, hogy szó sem lesz itt elszámoltatásról. Bölcsészek rendszabályozásán kívül legfeljebb olyan ügyek felszínen tartására futja, mint a mostani főnök által megsemmisíteni kívánt előző főnökhöz túl sok szálon kapcsolódó sukorói telekügy. (Bár itt sem látszik, hogy el tudnák érni az alig titkolva kívánt végeredményt, Gyurcsány Ferenc rács mögé juttattását.) Pedig az alkalmi újságolvasók is nyilván sorolni tudnák azokat az ügyeket az utóbbi évekből, amelyekről messziről látszik, hogy nagyságrendekkel több pénz eltűnéséről tehetnek, mint néhány éhenkórász filozófus.
Margit híd. Kőröshegyi völgyhíd. Bármelyik autópálya építése. Tulajdonképpen bármelyik nagyobb építkezés. Ezeken nem néhány millió forintnyi közpénz indul követhetetlen útra, hanem sok-sok milliárd. Most éppen egy teljesen értelmetlen plázát terveznek felhúzni a Dunára, mindenféle pályáztatás nélkül. És ezek hátterében valószínűleg ott lapulnak az igazán sötét ügyek, a most már húsz éve teljesen átláthatatlan magyar pártfinanszírozási rendszer, a nagyon hirtelen nagyon nagyra növő, egyértelműen politikaközeli cégek.
Ezek feltárásához nagyon bátornak kellene lenni, hiszen egyfelől nagyon súlyos figurák lábára kellene rálépni, akik közül sokan az ország legbefolyásosabb üzletembereiként vannak számon tartva, másfelől nem csak az ellenkező oldal mocskában kellene turkálni. Nem kell ahhoz nemzetközi korrupciókutatónak lenni, hogy az ember tudja, az olyan »elszámoltatás«, amely csak az éppen aktuális ellenzék zsebében turkál, nem ér semmit. Budai Gyulát és főnökeit egészen adig lehetetlen komolyan venni, amíg nem találnak legalább egy Fidesz-közeli tolvajt. Illetve aki szerint ilyenek nincsenek, az vegye csak halálosan komolyan ezt a filozófusügyet. Az előző kormány alatt legalább Hunvaldot és Mesterházy Ernőt elkapták, ami akkor is szép teljesítmény, ha minden bizonnyal valami belharc eredményeként végezték előzetesben.”