„Ami tehát ott ment tegnap, az Európai Parlamentben, az tiszta politikai csatározás, szívfájdalmak kiöntése a közös plénum elé, olyan felkészületlen és pofátlan beavatkozás egy ország belügyeibe, amit Orbán nagyon jól tett, hogy kikért magának. Nagyjából azt éreztem, hogy engem is képvisel a miniszterelnök, ami nem rossz érzés.
Az elmúlt hetekben ugyanis volt néhányszor alkalmam a médiatörvényről tájékoztatni a nemzetközi sajtót, s a konklúzióm nekem is az volt: bizony, a Fidesz majdnem bármit megtehet a kétharmaddal. Ha viszont ez nem tetszik, ezt kell írni, tisztán, vagy mocskosan, ahogy a német lapok rögtön áprilisban tették. Hagyjuk ezt a törvényesdit!
Hívják föl Konrád Györgyöt, akinek a megszólalásaitól ugyan igencsak büszke liberális barátaim is hülyét kapnak, és kikérik maguknak, hogy ezzel a magyar viszonyokban tökéletesen járatlan, baromságokat (az utcán az emberek már nem mernek politikáról beszélni Magyarországon, stb.) összehordó öreg rettegővel azonosítsák őket, de Konrád bevált, nem kell szöszölni.
Mindezzel együtt persze sosem mondtam, hogy a törvény jó, meg szükséges. Nem az. Jogilag ugyan jó érv, hogy az eddigi törvényekből lett átemelve a sokat vitatott passzusok zöme, de hadd ne legyen már referenciapont számomra a későkádári sajtótörvény, meg az 1996-os médiatörvény, amelyeket egyébként éppen leváltani volt hivatott az új.
Az a törvény, amelynek megvédésére a legjobb érv, hogy nem is új, nem is változtat semmin se, alighanem felesleges (és itt nem az előremutató szakmai részekről írok, hanem a szólásszabadság-vitában elhíresült politikai koncepcióról). Kevés problémát oldhat meg, azokat ráadásul - ha tényleg a kiskorúak és az emberi méltóság védelme volt a cél - sokkal hatékonyabban lehetett volna kezelni egy ptk- vagy btk-módosítással, ha valóban annyira fontosak társadalmilag. Egyébként nem azok, s ez az általános felismerés jogosan szüli a feltételezést, hogy akkor itt valami más van a háttérben.
Az ilyen feltételezgetések viszont nem az EU asztalára tartoznak. Az ő dolguk, hogy megvizsgálják a szabályokat és szóljanak, ha valamelyik ellentétes a közös európai blablablákkal.”
