„A demokratikus úton elnyert hatalom hazug, antidemokratikus igazolását szolgálja a politikai ellenfelek kriminalizálása is: ennek jegyében indultak be koholt vádak alapján a politikai bosszúperek. Az igazi ellenfélen, Gyurcsányon még nem találtak fogást, a Dávid Ibolya és mások elleni büntetőperekben azonban már vádat emeltek Visinszkij mai utódai.
Az orbáni autokrácia alaphazugsága a buzgó bakelit-politológusok által naponta »szakszerű érvekkel« aládúcolt fideszes »centrum-pozíció« is a »két szélsőség«: a neonácik és a posztkommunisták között. A konstrukció nemcsak azért hamis, mert az MSZP (a Jobbikkal ellentétben) nem szélsőséges párt, hanem azért is, mert a demokratikus jogállamot szétverő, extrém módon centralizált Fidesz viszont igen.
Elképesztő hazugság, hogy Orbán, aki nyolc éven át a populista népvezér pózában uszított a komcsi oligarchák ellen, most a lehető legegyértelműbb adópolitikával (egykulcsos szja, gyerekek utáni jóváírások, a luxusadók és az örökösödési illeték eltörlése, megtoldva az adómentes ajándékozás jogával stb.) csoportosítja át a pénzt a szegényektől a gazdagokhoz, miközben a lehető legnyíltabban tereli oda a hatalom vályúihoz a saját oligarcháit.
A pimaszság határtalan. »Helyreállítottuk a jogállamot« - szólt a győzelmi jelentés a lerombolt jogállam romjain. A sajtószabadságot megfojtó médiatörvény pedig »ízig-vérig európai jogszabály«: nyilván hülye a szabad világ teljes sajtója, továbbá a luxemburgi, a német, a francia kormány, valamint az EU számos vezető politikusa, hogy ezt nem látják be.
A demokrácia lágy részeit alámosó hazugságfolyam nem parttalanul ömlik: épül a hazugság intézményrendszere. Megindult az oktatás ideológiai keretek közé szorítása és vissza-poroszosítása, továbbá az uralkodó ideológiától eltérő szellemiség bástyáinak, a baloldali, illetve liberális alapítványoknak, intézeteknek, tudományos műhelyeknek a könyörtelen elfoglalása és lerombolása.”