„Ha jól értem Papp László Tamás cikkét (»A szomszéd kollaboránsa mindig büdösebb«), ezt kellene mondanom. Papp a Hírszerzőben hozzászól a Lendvai Pál megtámadása körüli vitához, és azzal kezdi gondolatmenetét: »Aligha áll elő bárki azzal önként, kényszer nélkül: szar ember voltam, bocsássatok meg.« Majd: »Mondja már el neki valaki: helló, papa, nem azt mondjuk, hogy besúgó voltál! Hanem, hogy burkoltan, lopva nyaltál Kádáréknak, de legalábbis fényezted, retusáltad, szépítgetted az uralmukat.« Ebből viszont Papp számára az következik, hogy Lendvai kollaboráns. Ha jól értem Papp érvelését, én is az volnék, és persze sokan mások is, akik értelmiségiként, tisztségviselőként működtek a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországán. Itt éltem Magyarországon a szocializmus negyvenöt évében, felnőtt emberként is huszonöt évig. Ennek az időszaknak az elején még kommunistának is gondoltam magam, KISZ-vezető voltam a gimnáziumban is és az egyetemen is, magától értetődően lettem egyetemi hallgatóként az MSZMP tagjelöltje, majd tagja. Azután közgazdászként, gondolkodó emberként lépésről-lépésre megértettem, hogy a szocialista tervgazdaság tévút, hogy az egypártrendszer elnyomás. (...)
Lendvai 1956-ban disszidált, Ausztriában lett vezető újságíró. Igen, a kései kádári időszak Magyarországáról azt is megírta, hogy abban elviselhetőbb viszonyok voltak, mint a többi, akkori szocialista országban. Nyalt? Retusált? Ugyan! Igazat mondott. Szovjet, NDK-beli, csehszlovák, román kollégáink, barátaink irigyelték a magyar viszonyokat. Nemcsak azért, mert ide jártak százezrével bevásárolni, hanem azért is, mert itt valamivel szabadabb volt a légkör.
Lendvai értette ezt, meg is írta, ahogy más összefüggésben, gazdasági oldalról én is megírtam. Nyaltunk? Fényeztük a rendszert? Szégyellnünk kellene magunkat érte? Amiért leírtuk, ami igaz volt? Ha Lendvai a maga eszközeivel igyekezett előmozdítani, hogy ezeknek a változásoknak kedvező nemzetközi környezetet teremtsen, miközben mi itthon a változások folytatására tettünk javaslatokat, szégyellni való dolgot tettünk? Lendvai Bécsben, én és mások Budapesten a rendszer túlélését akartuk volna meghosszabbítani 1975-ben, 1982-ben, 1985-ben?”
