„Csontvázzá soványodva éhen halt afrikaiak: világbotrány! De az, hogy évente hányan fagynak halálra itt, Európa közepén, legfeljebb csak kishír. (...) A minap - bűnügyi rovatban! - talált hír szerint még szinte el sem kezdődött a tél, és már csak Magyarországon is legalább ötvenen fagytak halálra saját, fűtetlen házuk táján. Tehát még csak nem is hajléktalanok! (...)
Van nekünk ugye ez az éppen átfogalmazás alatt álló alaptörvényünk, a Magyar Köztársaság Alkotmánya, amelynek a politikai hatalomért vívott szkander verseny szabályainak rögzítése mellett azért mégis csak az volna az egyik legfőbb dolga, hogy az állam polgárainak (ami nem feltétlenül fedi az utóbb divatba jött »emberek« fogalmát) legfőbb jogait, és kötelességeit leszögezze. (...)
Igenis, tessék az alaptörvénybe iktatni az olyan, vérre menő vitákat kiváltó, alapvetően a liberális világszemléletűek kifogásolta, ráadásul nehezen körülírható tételek mellé, mint a szólás-, avagy a sajtószabadság, hogy a Magyar Állam - méghozzá számon kérhető módon - köteles gondoskodni polgárai alapvető életfeltételeiről. Az olyanokról, mint a beszívható levegő, a minimális étel-, ital-, egészségügyi ellátás-szükséglet és a legalább ennyire lényeges, megfagyás elleni védelem.”