Ellenzéki pártok versenye - ki ássa gyorsabban a saját sírját?

„Gyurcsány-ügy, Scheiring-ügy, Pősze-ügy – robbannak a kisebb-nagyobb bombák a perifériális politikai erőtérben, mert a meddő parlamenti politizálás, az ellenzéki pártok csökkenő népszerűsége sorra hozza felszínre azokat az ellentéteket, amelyeket az érintett pártok igyekeznek leplezni, eltitkolni.

Az elmúlt hetekben azonban az egymást támadó, sőt egymással perben-haragban is álló felek bekeményítettek, s nemcsak árulókról, spiclikről, karrierlovagokról beszéltek, de szankciókkal fenyegettek. A Jobbiknál az a vád, hogy a renegátok a Fideszhez húznak, az LMP vezetésében az MSZP-re célozgatnak, az MSZP-ben pedig Gyurcsány szoclibes törekvéseit minősítik nemkívánatos eretnekségnek. Az elemzők szerint a motivációk között személyes ellentétek, pozíciókeresések, hatalmi ambíciók egyaránt megtalálhatók, s bár a pártok igyekeznek kifelé összezárni, de hasonló „háztáji drámákra” a jövőben is lehet számítani.

Mindez azért is érdekes, mert a magyar parlament eközben csúcsüzemben törvénykezik, a fülkeforradalom elsöprő erővel törli a múltat, a kormányzópártok gőzerővel építik a szép, új jövőt, s a kevésbé forradalmi hevületű, tanácstalan közvélemény egyelőre csak kapkodja a fejét. Egyrészt megpróbál eligazodni a rázúdított információk tengerében, másrészt megpróbál magához térni a villámgyorsan meghozott intézkedések, törvények, rendeletek okozta sokkok után. Mindehhez azonban segítségre volna szüksége. Ám ebben a tájékozódásban az ellenzéki pártok nem sietnek a »zemberek« segítségére, mert a belső pártharcok felemésztik az energiáikat, s nem jut idejük, erejük, hogy valami alternatívát mutassanak fel az országló hatalommal szemben.”